Kutyasétáltatási etikett

rp_Szaraz-Kata_Gondos-Gazdik-trener-150x150.jpgAz utóbbi évtizedekben a kutyák szerepe életünkben mind inkább megváltozik. Egyre több kutyát tartanak városokban, lakásban, egyre inkább társállatként, családtagként gondolunk rájuk. Igényeik kielégítése is mind hangsúlyosabb lesz, aminek szerves része a mozgatás és kézenfekvő, alapvető eszköze a séta. Ahhoz, hogy az esetleges konfliktusokat mind kutyás társainkkal, mind a „kutyátlanokkal” elkerüljük, fontos, hogy betartsunk pár íratlan szabályt.

 

kutya_gazdi_futas

Mindig takaríts össze a kutyád után! Azt hiszem, különösebben nem kell magyarázni, hogy ha mindenki otthagyná ebe végtermékét, akkor egy nagy, bűzös kupacon mászkálnánk, magas fertőzésveszélyben és mocskos cipővel. Joggal bosszankodik mindenki, aki elhagyott kutyapiszokkal találkozik. Akinek kutyája van, annak zacskó is legyen a zsebében, ez vele jár!

Ne engedd oda a kutyád idegenekhez! Nem mindenki szereti a kutyákat, sokakban félelmet is keltenek. Ehhez mindenkinek joga van, tartsuk tiszteletben! Ne várjuk meg, hogy szóljanak, az legyen az alapvető felállás, hogy a kutya nem mehet oda senkihez, legfeljebb engedéllyel, ha a másik fél külön kéri. Így azonnal ki is zártuk a felugrálást, nyalogatást, dörgölőzést, stb., ami sokakat jogosan zavar. Ha véletlenül mégsem sikerül egy ilyen szituációt megelőznünk, kérjünk elnézést!

Különösen figyeljünk oda a gyerekekre! Még ha szeretné is megsimogatni a kutyust, akkor se hagyjuk ebünknek, hogy kontroll nélkül a kicsire zúdítsa szeretetét, vagy épp félelmét. Jelezzük előre a szülőnek, hogy mire számíthat. Az én kutyám például nagyon szereti a gyerekeket, szíve szerint egész nap puszilgatná őket, ezért én mindig figyelmeztetem a szülőt arra, hogy a kedves közeledésre boldog puszilkodás lehet a válasz.

Ne engedjük a kutyánkat olyan távol magunktól, ahol már nem tudunk rá hatni, ahonnan már nem tudjuk visszahívni. Ebbe a távolságba azt is kalkuláljuk bele, hogy felbukkanhat egy másik kutya, egy ember, egy macska, egy labda, akármi, ami mágnesként vonzza őt. Csak olyan messzire engedjük el, ahol a hívó szavunk erősebb tud lenni az említett „mágnesnél”, és minket fog választani helyette. Ez a távolság természetesen a kutya-gazda kapcsolattól és a mágnes erősségétől függően változik. Fontos, hogy alaposan kiismerjük kutyánkat mindenféle szituációban, hogy megfelelően tudjuk felmérni hatásosságunkat.

kutya_jatszik

Fél szemünk folyamatosan legyen a négylábúnkon! Rengetegszer látom, hogy a gazdák úgy eresztik el a kutyájukat, hogy közben egymással vagy telefonon beszélgetnek, fogalmuk sincs arról, hogy hol van és éppen mit csinál. Pedig lehet, hogy épp összeverekedni készül valakivel, olyasmit eszik, amit nem kéne, dolgát végzi, vagy éppenséggel zavar valakit. Figyeljünk a kutyánkra, figyeljünk egymásra!

Ne engedjük kutyusunknak, hogy rongálja a környezetét! Nagyon helyesek tudnak lenni, ahogy lobogó füllel, elszántan ásnak, de a hatalmas gödrökben könnyedén kitörheti bárki a bokáját, akár egy labdázó kutya is. Ügyeljünk a jelölgetésre is! Senki nem szereti, ha a háza, autója kereke tocsog a kutyapisitől, tiltsuk ezt a viselkedést! Annyi dolog van, amit körbe lehet pisilni, semmi baja nem lesz még a leghatalmasabb kannak sem, ha megakadályozzuk, hogy levizeljen egy kereket.

Sarkalatos pont szokott lenni két vagy több kutya találkozása is. Itt mindig az az aranyszabály, hogy nemcsak a saját kutyámat nézem, hanem a másikat is! Addig játék a játék, amíg mindketten élvezik, addig van rendben a szimatolás, amíg egyiküknek sem terhes.

Függetlenül attól, hogy a mi kutyánk jól érzi-e magát, avagy sem, állítsuk le, amennyiben úgy látjuk, hogy a másiknak már sok! Ha pedig a mi kutyánknak kellemetlen a szituáció és a másik eb gazdája nem tesz semmit, akkor kérjük meg szépen, hogy hívja be a kutyáját.

Sajnos erre nagyon sokan nem jól reagálnak, mert ahelyett, hogy eleget tennének kérésünknek, elkezdik megmagyarázni a történteket és hangsúlyozzák, hogy nem bánt senkit a kutyájuk, csak játszik. Itt azt fontos észben tartanunk, hogy hiába nincs bántó szándéka az ebnek, ha az enyémnek kellemetlen, amit csinál. Merjünk egymástól kérni, és ha minket kérnek meg, működjünk együtt! Legfeljebb, miután összeszedtük a kutyánkat, kérdezzük meg, hogy mit látott a másik, amiért nem engedte a folytatást. Nyugodtan induljunk ki abból, hogy mindenki a saját kutyáját ismeri legjobban és hamarabb észreveszi a jelzéseit.

kutyak_ismerkednek

Az is egy érdekes kérdés, hogy mi minősül bántásnak. Sokak szerint amíg nem folyik vér, addig minden rendben van. Én egy kicsit más állásponton vagyok. Egy érzékeny kutyának bőven elég kellemetlenség lehet az, ha el sem mer a gazdája mellől mozdulni, mert egy másik eb nem hagyja békén. Gondoljunk csak arra, hogy az emberek is különbözőek: van, aki beszédesebb, könnyen oldódik, amíg mások visszahúzódóbbak, nem szívesen elegyednek szóba idegenekkel. Teljesen természetes, hogy ezt tiszteletben tartjuk, tegyük ugyanezt a kutyák esetében is!

Ügyeljünk arra, hogy ne zavarjuk más kutya-gazda páros játékát, munkáját. Igen kellemetlen lehet, ha az éppen helyben maradó kutyánknak az arcába rohan ismerkedni egy másik. Jó, jó, kell gyakorolni az extrém helyben maradást is, de inkább várjuk meg, amíg megkérnek, hogy zavarjunk egy kicsit. :) Ügyeljünk arra is, hogy ha az egyik gazda elkezdi kihívni a kutyáját a játékból, akkor segítsük azzal, hogy mi is elhívjuk a sajátunkat. Hasonlóan segítsük a kutyafuttatóba való bejutást is! Amikor valaki újonnan érkezik, hívjuk el az ajtóból a kíváncsiskodó ebeket, hogy nyugodtan, egy esetleges kiszökés kockázata nélkül be tudjon jönni.

Sajnos az elmúlt hónapokban szinte minden második napra jutott egy hír különböző mérgező vagy szögekkel átszurkált csalik kihelyezéséről frekventált kutyás területeken. Ne adjunk alapot arra, hogy belénk, kutyásokba lehessen kötni! Ahogy nekünk is meg kell értenünk, hogy nem mindenki örül neki, ha körbeugrálja egy kutya, azoknak is tolerálniuk kell a kontroll alatt tartott kedvencünk látványát, akinek nincs kutyája. Tartsuk be a fentiekben leírtakat, és fogjuk ki a szelet a kötözködők vitorlájából!

Írta: Száraz Kata, a Gondos Gazdik szakértői csapatának kutyatréner tagja

Kutyaharapást szőrével?

BanfiAndras_allatorvosMit tudunk a kölyökkutyák természetes védekezőképességéről? Mennyire kell óvnunk őket, és mivel segíthetjük mi, gazdik az egészséges, erős felnőtt kutyává fejlődés folyamatát? Mai cikkünkben ezt a témát járjuk körül.

 

Az emlősállatok újszülöttjeinek immunológiai védekezőképessége jól kialakult, működőképes abban az esetben, ha „minden rendben van”. De mit is jelent az, hogy minden rendben van? Elegendő, bőséges az anyatej, időben is korlátok nélkül hozzáférhet az újszülött, elegendő a külső hőmérséklet, megadatik a nyugalom a kölyökneveléshez.

GondosGazdik_kolyokkutyak_1

Gondoljunk bele azonban: mindig így van ez, minden esetben adottak ezek a körülmények? A válasz egyszerű. Biztosan láttunk már a természetet bemutató csatornák valamelyikén futtában megellő gnú anyatehenet, elhagyott fókafiókát a jégtáblán… Ezen szélsőséges esetekben pedig a védekező rendszer sem képes jól teljesíteni. A lehűlt vagy kimerült, pihenéshez nem jutó utódok sajnos gyakran elpusztulnak a megszületésük utáni napokban, hetekben.

Kutyáink, különösen, ha városi környezetben, szerető, féltő, jó gondoskodás mellett érkeznek meg, egyértelműen jobb, előnyösebb helyzetben vannak a természetben megszületett kis jövevényekhez képest. Adott minden, ami az optimális fejlődéshez kell: egyenletes hőmérséklet, valamint egy nyugodt, kiegyensúlyozottan táplált, a vemhességre, ellésre, szoptatásra felkészített anya. 

Azt ma már igen jól tudjuk, hogy az újszülöttek aktív immunológiai képességek nélküli állapotban születnek meg. Ezért van az, hogy a kiskutyák az első néhány órában (12 – max. 24 óra) az anyai ellenanyagok felvételére vannak utalva. Ez az ellenanyag a tejjel jut be a szervezetbe, ez védelmezi a kölyök életét a kórokozókkal szemben passzív módon az első élethetekben. Amikor ezen anyagok felszívódásának semmi akadálya, az immunitással sincs semmi gond.

GondosGazdik_kolyokkutyak_2

Lassan, kb. a 6-8. hétre alakul ki és kezd el jól működni az aktív ellenanyagok képzése, melytől kezdődően van a védőoltásoknak nagy szerepe a széleskörű védelem kialakításában. Nem is csoda, hogy a fegyelmezett oltási programok okán napjainkra gyakorlatilag teljesen, vagy nagy részben eltűntek a kiskutyát fenyegető vírusos betegségek. A védőoltások semmilyen körülmények között nem elhagyhatóak, hiszen nélkülük a legsúlyosabb fertőző betegségek támadásával szemben is védtelen négylábú barátunk.

Az anyai passzív védelem azoktól a fertőző betegségektől képes megóvni a kutyakölyköt, amelyekkel maga is találkozott már korábban az élete során. A védőoltások azokkal a betegségekkel szemben alakítják ki a szervezetben a védettséget, amiket az oltóanyag tartalmaz.

Természetesen, bár a védelem ezen megbetegedésekkel szemben kétségkívül a legfontosabb, rajtuk kívül számos más kórokozóval, baktériummal, vírussal, gombával, parazitával találkozik élete során kedvencünk, mellyel fel kell vennie a harcot és győznie kell. Kiegyensúlyozott, jó minőségű táplálás és jó körülmények segítik őt ebben. A lesoványodott, külső és belső paraziták tömegével fertőzött állat még egy jelentéktelennek mondható vírusos, vagy bármely betegség ellen sem küzdeni.

GondosGazdik_kolyokkutyak_3

Amit fontos észben tartanunk: az ésszerű fizikai megterhelés (rendszeres mozgás, sportolás) megedzi a szervezetet, míg a fizikai aktivitás nélkül élő állatok könnyebben elhíznak, ami egyben ahhoz is vezethet, hogy védekezőképességük gyengébb lesz.

Mindezek alapján, ha igazán segíteni akarunk kedvencünkön, megkönnyítve az életét, ne essünk soha túlzásokba. A kiegyensúlyozott élet velejárója a fizikai aktivitás, itt-ott egy kisebb sérülés is normálisnak mondható – természetesen fontos, hogy ezeket megfelelően kezeljük és szükség esetén állatorvos segítségét is kérjük a szakszerű ellátásban.

Nagy általánosságban elmondható, hogy a túlságosan „sterilen” felnevelt állat esendőbb: nem teszünk vele jót, ha mindentől és mindenkitől sárkányként óvjuk. 

GondosGazdik_kolyokkutyak_4

Időnként, a szocializációs korszakban egy-egy kisebb-nagyobb játszótéri összezörrenés is belefér – természetesen mindig, minden esetben a kutyánk biztonságát szem előtt tartva, testi épségét sosem veszélyeztetve.

Ha egy kisebb hányásos, hasmenéses megbetegedés néha felüti a fejét, elcsapja a kutya a hasát, szintén nem kell rögtön kétségbe esni. Jó esély van rá, hogy diétával, kis koplalással hamar túl lesz rajta. Itt sem lehet azonban eleget hangsúlyozni, hogy amennyiben néhány nap alatt nem gyógyul meg magától a kiskutya, a tünetek nem enyhülnek, hanem stagnálnak vagy rosszabbodnak, új tünetekkel társulnak, haladéktalanul keressük fel állatorvosunkat.

Szintén nagyon fontos, hogy ne hanyagoljuk el a rendszeresen végrehajtandó parazitairtást. Védekezzünk rendszeresen  a szúnyogok kullancsok, bolhák ellen, hiszen ezek potenciális vektorai lehetnek számos súlyos betegségnek.

Írta: Dr Bánfi András kisállatgyógyász-szakállatorvos

Élet nagytestű kutyával – miben más?

rp_Szaraz-Kata_Gondos-Gazdik-trener-150x150111111.jpgEgy korábbi cikkben már szóba került, hogy nevelés szempontjából nincs igazán különbség a kicsi és a nagytestű kutyák között, azonban van pár dolog, amire érdemes odafigyelnünk, ha nagyobbacska ebet választunk.

Általánosításnak tűnhet, de sajnos igaz: pici kutyusoknál sokszor tapasztalhatjuk, hogy gazdájuk nem kutyaként, hanem már-már kisbabaként tekint rájuk, a nagyoknál viszont gyakran előfordul, hogy csak kerti kutyának tartják őket, és meglehetősen keveset foglalkoznak velük. Pedig ilyen szempontból a testméret egyáltalán nem befolyásolja a kutya szükségleteit.

GondosGazdik_nagykutya_1

Nagyon fontos, hogy megértsük: minden kutya szociális lény, aki igényli a gazdája közelségét és a közös tevékenységeket. Azok a kertben tartott kutyák, akik alig látják a gazdájukat, akiket éppen csak megetetnek, több mint valószínű, hogy nem lesznek kiegyensúlyozottak és annyira boldogok sem, mint amennyire lehetnének. Ne essünk abba a hibába, hogy a kert tartozékának tekintjük őket! Teljesen mindegy, hogy ebünk a lakásban lakik vagy az udvaron, ugyanannyi időt kell szánnunk a vele való foglalkozásra – játékra, sétára, tanításra, simogatásra!

Kistestű kutyáknál még felnőtt korukban is egy csomó problémát tudunk orvosolni a jelentős fizikai fölényünkkel, fontos azonban felismernünk, hogy ez legtöbbször nem jelent igazi megoldást. Vegyük például a pórázas sétát. Egy 4 kg-os kutya, ha teljes erejéből húz, akkor sem tud minket elrántani, így a gazda – tévesen – abba az illúzióba ringatja magát, hogy ura a helyzetnek.

Egy nagyobbacska kutyánál már teljesen más a helyzet. Ha ő megindul, akkor bizony könnyedén magával ránthat minket, ezért fontos már kölyökkorában megtanítani neki a laza pórázon sétálást, ami a későbbiekben igencsak megkönnyíti majd a dolgunkat.

GondosGazdik_nagykutya_2

Nagy- és kifejezetten az óriás testű kölykök táplálásakor legyünk nagyon körültekintőek. Ha túl hirtelen nő meg, az hatalmas terhelést jelent az ízületeinek, ami komoly egészségügyi gondokat okozhat – többek között ezért is fontos, hogy olyan tápot válasszunk kedvencünknek, ami az ő igényeinek, életszakaszának és fizikai tulajdonságainak megfelel.

Az ifjú kutyusok ízületeit egyébként is érdemes óvni, amennyire tudjuk. Persze nem kell korlátoznunk őket a természetes mozgásban, de amíg nem érik el a kifejlett méretüket, addig kerüljük a lépcsőzést és a komoly megterheléssel, ugrálással járó sportokat.

Sokszor lehet hallani, hogy a nagy kutyák sokkal békésebbek és szelídebbek, mint kisebb fajtársaik. Kezeljük ezt is körültekintően: csak ezért ne válasszunk nagytestű kutyát, mert ez távolról sem törvényszerű! Ez a megfigyelés abból eredhet, hogy a méretükből fakadó fölényük miatt gyakran magabiztosabban, nyugodtabban viselkednek.

GondosGazdik_nagykutya_3

Minél nagyobb kutyánk van, annál valószínűbb, hogy találkoztunk már olyan gazdával, aki féltette kisebb ebét a mienktől, függetlenül attól, hogy barátságosan közelítettek-e egymáshoz. Természetesen egy ideális világban minden kutyatulajdonos értené, hogyan kommunikálnak egymással a négylábúak, de sajnos ettől még messze vagyunk. Ne erőltessük a kutyák ismerkedését, ha látjuk, hogy a másik gazda nem partner ebben!

Ha ilyen probléma nincs, és ebeink hancúrozni kezdenek, nagyon fontos, hogy figyeljük a másik kutyát, élvezi-e a játékot. Amennyiben úgy véljük, hogy nem, bizony nekünk kell rászólnunk a saját ebünkre, még akkor is, ha szent meggyőződésünk, hogy barátságosak a szándékai.

A farok általában jó támpontot jelent: ha a kutya maga alá húzza, akkor valószínűleg kellemetlen neki az adott szituáció. Viszont ha lelkesen, aktívan részt vesz a játékban, esetleg még kezdeményez is, akkor nyugodtan hagyhatjuk őket.

GondosGazdik_nagykutya_4

Én azért a másik gazdára is rá-rápillantok, mert ha nagyon aggódik és tart attól, hogy a kutyusának baja esik, inkább elköszönök és odébb állok az ebemmel együtt.

Persze ahhoz, hogy egy játékot le tudjak állítani, komolyan kell tudnom hatni a kutyámra, hiszen valami olyasminek az abbahagyását várom tőle, amit nagyon élvez.

Hogyan érhetjük ezt el? Érdemes sokat gyakorolni a tiltást olyan dolgok esetében is, amik nem annyira fontosak a négylábú számára. Ha szót fogad, mindig nagyon dicsérjük meg és jutalmazzuk olyasmivel, aminek igazán örül.

Amit mindenképpen ajánlatos észben tartanunk, az az, hogy egy jókora kutya jóval több emberben kelthet félelmet, mint egy aprócska. Ezt minden esetben tiszteletben kell tartanunk. Akármekkora legyen is a kedvencünk, úgy kell viselkednünk, hogy a környezetünk számára ne legyen kérdés, hogy képesek vagyunk őt kontrollálni.

És hogyan válunk képessé egy nagytestű kutya kontrollálására? Pontosan ugyanúgy, mint bármilyen kutya esetében. Tény, hogy itt nem nekünk van fizikai fölényünk, de erre nincs is szükség. A lényeg a következetes nevelés és a szabályok betartása. Rengeteg könyvet, cikket, TV műsort találhatunk ebben a témában, számtalan különböző módszer közül választhatunk, és ha felkeresünk egy kutyaiskolát, ott is segítséget kaphatunk kutyánk megneveléséhez.

Írta: Száraz Kata kutyatréner 

Gondolatok a kölyökkutya neveléséről

rp_Szaraz-Kata_Gondos-Gazdik-trener-150x15011111.jpgEgy kölyökkutya érkezése mindig izgalmas időszak, az új jövevényt igyekszünk integrálni a család addigi életébe és mindenkinek megvan a terve, milyen kutyát fog belőle nevelni. Jó is, ha már rögtön az elején van némi elképzelésünk arról, hogy mit szeretnénk, hiszen így a kezdetektől fogva ebbe az irányba tudunk haladni.

A kölyökkutyák agya olyan, mint a szivacs. Nagyon gyorsan tanulnak, úgyhogy nem tudjuk túl korán elkezdeni a képzésüket.

Az életkori sajátosságokra azonban oda kell figyelnünk! A kicsik jellemzően hamar elfáradnak, ezért csak pár perc tanításra készüljünk egyhuzamban, utána hagyjuk őket pihenni. Az is általános, hogy nem tudnak sokáig egy dologra koncentrálni – csakúgy, mint a kisgyerekek -, ezért célszerű változatossá tenni a gyakorlásokat: egy-két feladat után iktassunk be egy kis játékot. Ez azért is jó, mert a játék jó hangulata összekapcsolódik a tanulással, és így később is szívesen fog dolgozni a kutyusunk.

Száraz Kata gondolatai a kölyökkutya neveléséről a Gondos Gazdik blogon

Egy sikeres feladat-végrehajtásért remek jutalom egy közös hancúrozás, amiért legközelebb is megéri szót fogadni. Általában a kutyák képzésénél, így a kölyök kutyusoknál is, a tanításban – álláspontom szerint – a legjobb eredményeket pozitív megerősítéses technikákkal érhetjük el. Pozitív megerősítéskor a kutyát megjutalmazzuk azért, ha valamit jól csinál, ezáltal az adott cselekvés előfordulásának gyakoriságát megnöveljük. Ha mindig kapok 1000 Ft-ot, amikor megdicsérem a szomszéd kertjét, akkor minden alkalmat meg is fogok ragadni, hogy áradozhassak egy kicsit a begóniáiról.

Persze a kutyákat nem lehet pénzzel kifizetni, helyette használhatunk jutalomfalatot, játékot, szóbeli vagy fizikai dicséretet.  A megfelelő jutalom megválasztásakor azt tartsuk szem előtt, hogy a kutyánk számára valóban örömteli legyen az adott dolog. Hiába próbálok például egy izgága kölyköt megsimogatni, ha ő inkább szaladna egy nagyot.

A kiskutyák neveléséről Száraz Kata gondolatai a Gondos Gazdikon

Tanításhoz szeretek klikkert használni, amit biztosan nagyon sokan ismernek már. Ez egy kis műanyag doboz benne egy fém lapocskával, amit, ha megnyomok, jellegzetes hangot ad. Ha a kutyámnak minden egyes „klikkelés” után adok egy falatot, akkor hamar rájön, hogy a klikker hangja valami jót jelent.

Amint ezt már megtanulta, el tudom kezdeni arra használni, hogy megjelöljem a cselekvésében – azáltal, hogy klikkelek – azt a pillanatot, amikor valamit jól csinált. Például, ha ülni szeretném megtanítani, abban a pillanatban fogom nyomni a klikkert, amikor a kutyus feneke leért a földre, innen ő tudja, persze azért nem elsőre, hogy ez a helyes pozíció, amit várok tőle. A kölykök jellemzően elég fürgék, szinte azonnal ugranak is fel, a klikker segítségével viszont akár egy pillanatot is el tudok kapni, meg tudok erősíteni.

A mindennapok során nagyon fontos, hogy a kutyám rendesen tudjon pórázon sétálni, ezt kölyökkorban, már csak a kutya méretéből fakadóan is, egyszerűbb elérni. Ha a kutyám az első pillanattól kezdve azt szokja meg, hogy amint megfeszül a póráz, gazdája megáll és nem halad tovább egészen addig, amíg a kutya vissza nem lép hozzá, akkor nem kell már vele ezért birkóznom, amikor 30-40 kg-os lesz. Természetesen ez testmérettől független, hiszen egy kistestű kutyát könnyedén megtartok, még ha teljes erejéből húz is, ez azonban nem egészséges neki, különösen, ha nyakörvben van.

Kiskutyák nevelés a Gondos Gazdik blogon

Mit is akar a kutya elérni a pórázhúzással?

Hogy mielőbb jussunk már oda, ahova ő szeretne, de ha a húzással pont az ellenkezőjét éri el, azaz nem közelítünk a célhoz, hamar rájön, hogy jobban jár, ha mellettem jön. Főleg, ha még dicsérem is olyankor, amikor szépen, laza pórázon sétál. Eleinte a megálláson kívül nyugodtan segíthetek neki egy kis csalogatással, hogy visszataláljon mellém, hamarosan azonban észre fogom venni, hogy már magától visszajön, hívás nélkül, és idővel már nem is próbál meg húzni. Ez egy egyszerű tanításos technika, aminek a kulcsa a következetesség, hogy soha ne haladjunk feszes pórázon.

Az éremnek azonban csak az egyik oldala a tanítás, amivel nyugodtan legyünk bátrak és kezdjük el amilyen hamar csak tudjuk! A másik oldal a fegyelmezés, a szabályok kialakítása, ahol kiemelkedően fontos, hogy következetesek legyünk: ha valamit nem szabad, akkor egyszer sem szabad.

Legyünk határozottak, egyértelműek és hitelesek, így leszünk sikeresek, ha tényleg véget szeretnénk valaminek vetni. Bár a kölyökkutyák tündériek és állandóan nevetésre késztetnek bennünket, mosolyogva nem lehet őket fegyelmezni, mert nem vesznek minket komolyan.

Mindig azt gondoljuk végig egy-egy viselkedésnél, hogy amikor nagyobb lesz a kutyám, akkor is aranyosnak találom-e majd, amit csinál, és eszerint engedjem, vagy tiltsam. Például, amikor az aprócska szőrpamacs a lakásban odaszalad hozzám és felugrál, könnyen lehet, hogy kacagok rajta, hogy milyen aranyos, de ha majd 30 kg-os lesz, akkor is örülni fogok? Vagy ha éppen nem a lakásban teszi meg ezt, hanem kint a kertben, miután alaposan összesározta a tappancsait?

Gondos Gazdik blog Száraz Kata a kiskutyák neveléséről

Jobban járunk, ha az ilyen viselkedéseknek már kicsi korban gátat szabunk. Azt próbáljuk meg kideríteni, hogy miért teszi az adott dolgot a kutya és ügyeljünk arra, hogy ne érje el a célját. Maradjunk az előbbi példánál, az ugrálásnál. Vajon mit akar ezzel elérni a kutya? Nagy valószínűséggel azt, hogy figyeljek rá, foglalkozzak vele. De nem éri el a célját, ha ahelyett, hogy megsimogatom vagy rászólok, egyszerűen hátat fordítok neki és nem veszek róla tudomást., Amikor viszont lent van mind a négy lába a földön, megdicsérem.

A fegyelmezésnek rengeteg eszköze lehet, például a rászólás a figyelmen kívül hagyás, vagy ha határozottan megfogjuk kiskutyánkat – arra nagyon figyelve, nehogy fájdalmat okozzunk neki. Ezek, és még sok más módszer, hatásosak lehetnek, ha megfelelően és jó időben alkalmazzuk.

Arra figyeljünk oda, hogy ha egy adott dologért nagyon sokszor ugyanazt a retorziót alkalmazom, és mégis újra meg újra előfordul, akkor valószínűleg nem a megfelelő eszközhöz nyúltam.

Bár kölyökkorban sok problémának elejét lehet venni tudatos neveléssel, akkor sem kell elkeserednünk, ha valahol félrecsúsztak a dolgok, hiszen a felnőtt kutyák is nagyon sokáig fogékonyak a tanulásra és alakítható viselkedésük. Csak arra ügyeljünk, hogy felismerjük, ha nem tudjuk egyedül megoldani a helyzeteket és kérjünk segítséget szakembertől.

Írta: Száraz Kata, a Gondos Gazdik szakértői csapatának kutyatréner tagja

Anyai gondoskodás a kutyánál – a szoptatás és az elválasztás

rp_Pongracz_portrait_Angers_resized-150x1501111111.jpgA háziasítás (domesztikáció) számos téren megváltoztatta a kutya viselkedését és élettanát a farkasszerű őshöz képest – ez alól a szaporodás és az utódgondozás sem kivétel.

Akár azt is mondhatnánk, hogy az ember által biztosított ellátás (legfőképpen az állandó táplálékforrás) leginkább a kutya utódnevelő magatartásában idézett elő evolúciós változást a vadon élő kutyafélékhez képest.

Elég, ha a Magyarországon is őshonos kutya-rokonokat megnézzük (vörös róka, aranysakál, szürke farkas), nyomban kiderül, hogy e fajok mindegyike legalábbis párban neveli az utódokat (vagyis az anya és az apa is részt vesz azok ellátásában).

A kutya esetében azonban gyakorlatilag kizárólagosan az anya feladata a kölyöknevelés, és a fajtársak (vagyis a többi kutya) ebben még akkor sem vesznek részt, ha elméletileg lenne rá módjuk (pl. csoportosan élő falusi, avagy páriakutyák esetében).

Gondos Gazdik Pongrácz Péter cikke az anyai gondoskodásról

Miért alakult ilyen „sanyarúan” szegény kutya-mamák sorsa? Ennek a legfőbb oka az, hogy még a direkt emberi gondoskodásban nem részesülő, magukat guberálásból fenntartó kutyák táplálék ellátása is sokkal állandóbb és megbízhatóbb, mint a minden falatot vadászattal előteremteni kénytelen vadon élő kutyaféléké. Vagyis a kutyakölykök felneveléséhez, ha szűkösen is, de mindössze az anya is elegendő. Az evolúció pedig „előnyben részesíti” a takarékos megoldásokat.

Természetesen mivel nincsenek ott a segítők (apa, idősebb utódok), akik az anyának eleséget hordanának haza, a kutya esetében az anyai gondoskodás sokkal rövidebb (mindössze maximum 8-10 hét), mint a farkasoknál (ahol a fiatalok fél-egyéves korukig nem számítanak igazán önállónak). Az Olvasónak azonban bizonyára sokkal ismerősebb az a helyzet, amikor a kiskutyák születése igazi „családi esemény”, amit a gazda és a többi családtag, esetleg a születendő kölykök leendő gazdái is izgatottan várnak. Ilyenkor igyekszünk a lehető legalaposabban felkészülni a kis jövevények és az anyakutya ellátására, és szeretnénk minden testi-lelki igényüket kielégíteni. Az anyakutyák viselkedése nagy változatosságot mutathat, akár ugyanazon fajtán belül is. Így például vannak olyan szukák, akik kifejezetten igénylik a törődést, a bíztatást, a szeretetet ellés idején, és olyanok is lehetnek, amelyek inkább elvonulnak, sőt, a világra jövő picik közelébe sem szívesen engednek látogatókat. Az is változó lehet, hogy más kutyák jelenlétét mennyire tolerálják az anyakutyák, amíg a kölykök magatehetetlenek. Addig egymással teljesen jó viszonyban levő kutyák esetében is előfordulhat, hogy a „kismama” ádázul őrzi utódait a helyzetet eleinte át nem látó többi kutyától.

Gondos Gazdik Pongrácz Péter Anyai gondoskodás, szoptatás, elválasztás

Természetesen ilyenkor az ember feladata a lakás megfelelő és biztonságos berendezése a szaporulat védett elhelyezése érdekében, úgy, hogy az anyakutya a lehető legzavartalanabbul gondoskodhasson a kicsikről. Nagyon fontos arra is odafigyelni ugyanakkor, hogy habár az ellés és szoptatás öröklött viselkedés a kutyamama esetében, ez nem jelenti azt, hogy semmi probléma nem adódhat közben. Valószínűleg egy teljes cikket szentelhetnénk annak a témának, hogy „milyen vészhelyzetek merülhetnek fel ellés közben” – és ezek könnyen az újszülött kölykök, vagy akár az anya életébe is kerülhetnek. Tehát helytelen az a vélekedés, miszerint majd a természet mindent elrendez az ellés során – a kutya életének minden pillanatát az ember szabályozza és felügyeli bizonyos szempontból, és ez a felelősség az ellés idejére is szól. Vagyis az ember kötelessége, hogy mind az anyakutya, mind pedig az utódok biztonságáról, egészségéről gondoskodjon.

Ugyanez vonatkozik a kölyöknevelésre is. Az ellést követő mintegy három hét során az anyakutya a feladat legnagyobb részét elvégzi, beleértve nemcsak a kicsik táplálását, de a tisztán tartásukat is. Gondolhatnánk, hogy igazából nekünk csak az anyát kell etetni, és a többi megy magától is. A helyzet nem ennyire egyszerű sajnos.

Sokszor megesik, hogy több kiskutya születik, mint amennyi emlője működik a szukának, vagy hogy a nagyobb kölykök kiszorítják a kisebbeket a legjobb cicikről (amelyek a szuka lágyéka felé találhatók). Kegyetlen, nemtörődöm hozzáállás, ha ismét a „természet rendjére” hivatkozunk ilyenkor, mondván, hogy majd a legerősebbek életben maradnak. A lassú sorvadás, éhhalál nem lehet megoldás egy ember által tartott, gondozott állat esetében.

A kiskutyák mesterséges táplálása nem gyerekjáték, de nem is túl bonyolult feladat. Megfelelő tápszert kell beszereznünk szakkereskedésből (a tehéntej nem jó!!!), és a testhőmérsékletre melegített póttejet kis cumisüvegből adagolni a gyengébb kölyköknek, ha a többiek elnyomnák őket. Az is jó megoldás, ha a gyengébb kiskutyákat engedjük szopni előbb, és az erősebbeket csak ezután engedjük oda az emlőkhöz.

Figyelembe kell venni azt is, hogy az anyakutya csak pár perces ingerlést követően adja le a tejet, vagyis a kiskutyáknak előbb dögönyözniük és szívniuk kell az emlőket, amíg megindul egyszer csak a tej. Ez azért fontos, mert nem elég, ha a gyengébb kölykök ebben az elő-stimuláló időszakban erőlködnek a ciciken, meg kell várni, amíg a tej ürülni kezd. Ezt jól hallható, kortyoló hangok kísérik a babák részéről, és ilyenkor az addig vehemens dögönyöző mancsmozdulatokat is abbahagyják. Ha az első héten odafigyelünk a visszamaradottabb kölykök táplálására (akár pót-etetést, akár a szoptatások felügyelését alkalmazunk), a későbbiekben már többnyire helyt tudnak állni a testvérekkel való tülekedésben.

Az anyakutyák egy része szilárd, előemésztett táplálékkal is eteti egy idő múlva kölykeit, míg sok szuka nem mutatja ezt az ősi viselkedésformát. Nagyjából a negyedik-ötödik héttől kezdődik ez az időszak, amikor a nemrég fogyasztott ételt az anya visszaöklendezi a kölykeinek. Ez természetesen nem minden gazdát tölt el örömmel, különösen, ha a szoba közepén zajlik az esemény. A kölykök ezt a fajta etetést aktívan követelik, felugrálva az anyára, és annak száját nyalva idézik elő az öklendezést. Különösen, amikor a kölykök már jól tudnak szaladni, csaknem vicces látvány, amint szegény anyakutya igyekszik elmenekülni az éhes kölyökhorda elől, amíg azok sarokba nem szorítják, és elő nem hívják az ebédjét.

Ha nem kívánjuk ezt rendszerré tenni, elegendő, ha az anyát nem hagyjuk visszamenni a kölykökhöz etetés után nagyjából másfél-két óráig, ugyanis ennyi idő múlva már nem „adja oda” az eledelét a kölyköknek. Érdekes megfigyelés, hogy ha van más felnőtt kutya is a családban, különösen az anya korábbi almából származó szuka utód, az is felcsaphat pót-anyának, és visszaöklendezett táplálékkal etetheti fiatalabb testvéreit. Ilyenkor az anya ezt már egyáltalán nem bánja!

Eltekintve a szuka nyújtotta megoldástól, leggyakrabban az ember kezdi el szilárd táplálékkal is etetni a kiskutyákat. A kölykök viselkedésükkel jelzik, mikor tartanak erre igényt (vagyis esznek a felkínált táplálékból), és életük negyedik hete körül többnyire már szívesen fogyasztanak valamilyen pépes eledelt.

Az anyakutya nagyjából az negyedik-ötödik héttől kezdve már egyre kisebb lelkesedéssel szoptatja kölykeit, párhuzamosan azok mind kifejezettebb szilárd táplálék fogyasztásával. A kiskutyák ilyenkor még természetesen nincsenek felkészülve a teljes önállóságra. Teljesen hibás, veszélyes eljárás, amikor akár 4-5 hetes kölyköket adnak új gazdához. Az ilyen csöppségek sem fizikailag, sem idegrendszerileg nincsenek felkészülve erre a váltásra. Ezzel szemben az ideális új gazdához kerülési kor nagyjából a 8-10. hét körül van, apró termetű fajtáknál sokan még a három hónapos kort is kivárják.

Pongrácz Péter cikke az anyai gondoskodásról a Gondos Gazdik blogon

A tenyésztő részéről fontos, hogy a szoptatásnak már jóval a kiskutyák kiadása előtt véget vessen, vagyis a kölyköket válassza el az anyától nagyjából a hatodik héten. Pár napos felügyeletet követően az anya teje elapad, és már nem kell attól tartani, hogy a kölykök újra stimulálják a tejképződést. Ez azért fontos, hogy mikorra a kölykök az új helyükre kerülnek, ne igényeljék a rendszeres szoptatást, így eggyel kevesebb dolog „hiányozzon nekik” majd a leendő gazdánál.

Ha az ember nem asszisztál az elválasztásnál, és a kölykök még sokáig az anyával élnek együtt, nem ritka a több hónapos, de az anyai emlőre még mindig visszajáró kölyök sem. Ez azért lehetséges, mert szemben a természettel, az anya az ember portáján nem tud „elmenekülni” az utóda elől.

A már önállóan táplálkozó kiskutyák többnyire nem kerülnek bajba, ha az anyjuk eledelét szeretnék felfalni – igazából ez is emberi odafigyelést igényel, hogy ne egyék el a szerencsétlen anyakutya minden táplálékát. Az anya ugyanis csak egészen kivételes esetben védi agresszívan az eledelt a kölykeitől. Teljesen más a helyzet a többi felnőtt kutyával. Nagyon kell figyelni, ha vannak ilyenek is a családban – ők nem fogják ellenállhatatlanul bájosnak tartani a tapasztalatlan és ennek megfelelően udvariatlan kiskutyákat a saját falatjaik közelében. Habár a kölyöknek szánt acsarkodás többnyire inkább ijesztő, mint veszélyes, lehetőség szerint ne tegyük ki ilyen helyzeteknek se a kis, se a nagy kutyákat…

Írta: dr. Pongrácz Péter, etológus

Esendő kutyakölykök

BanfiAndras_allatorvosMindannyian jól tudjuk, hogy az újszülöttek életének és környezetének legfontosabb szereplője az édesanya. Nincs ez másképp négylábú barátainknál sem:  életük kezdetén a kiskutyák igen esendőek lennének, ha nem lennének az anyjuk mellett.

Az anyaállat ugyanis nemcsak a meleget és a mindig megfelelő összetételű és hőmérsékletű tápanyagot nyújtja folyamatosan a kicsiknek, hanem az immunológiai védelmet is.

Ez azt jelenti, hogy abban az időszakban, amikor gyakorlatilag aktív ellenálló képességük még nincs, az édesanyjuktól kapott tejjel együtt az életük elő 12-24 órájában készen kapott ellenanyagokat használják fel a saját szervezetükben a kórokozók leküzdésében – ezt nevezzük passzív immunitásnak.

8 hetes korban kezdődik az aktív immunitás kialakulása, ami azt jelenti, hogy a kölyökkutyák szervezete elkezd ellenanyagot termelni az idegen anyagok, kórokozók ellen.

A fokozatosan kiépülő saját immunitáskészség mintegy leváltja a kiürülő anyai ellenanyagokat a védelemben. Erre épül az oltási program is. 8 hetes kortól kezdve – egyre szélesítve a palettát – olyan kórokozók ellen alakítunk ki a kölykökben aktív immunitást, mint amilyen a szopornyica, a fertőző májgyulladás, vagy a parvo vírusos gyomor és bélgyulladás. Mindezek a betegségek ebben a fiatal korban fenyegetnek leginkább, az oltási program következetes betartása ezért is kritikusan fontos.

esendo kiskutya

A jó immunműködés kialakításában azonban nemcsak az oltóanyagok, hanem a kiegyensúlyozott, a fejlődés igényeinek megfelelő, optimális táplálkozás is fontos szerepet játszik. Ezért különösen fontos, hogy ha magunk készítjük a kutya kosztját, tisztában legyünk a kiskutya mindennapi, aktuális tápanyag igényével, hogy megfelelően tudjuk azt összeállítani.

Egyértelműen egyszerűbb azonban a tápgyártók tudományos alapossággal összeállított receptúráit tartalmazó tápot kiválasztanunk a kisállatkereskedésekben, ahol csak azt kell megnéznünk, milyen korú és fajtájú kutyának vásároljuk a tápot, sőt, a speciális igényeit is figyelembe tudjuk venni. Ha például érzékeny a kiskutya emésztése, vagy hajlamosabb a bőrviszketésre és vakarózásra, válasszunk olyan eledelt, ami az ebből fakadó speciális igényeknek megfelelő táplálást biztosít.

Ugyanúgy, ahogy az embereknél, a kiskutyáknál is érdemes a prevencióra fektetni a legnagyobb hangsúlyt: tegyünk meg mindent, hogy megelőzzük a bajt. Ha mégis megbetegszik a kölyökkutya, akkor nagyon fontos, hogy megfelelő kezelést kapjon, méghozzá viszonylag gyors reagálással. Ne várjunk napokig, abban bízva, hogy majd jobban lesz, hanem haladéktalanul kérjük ki állatorvosunk tanácsát. A fiatal szervezet nagyon könnyen kiszárad hányás vagy hasmenés esetén és kerülhet válságos állapotba pár óra alatt. A kihűlés is, a felhevülés is gyorsabban kialakulhat kölyökben, mint a felnőttben.

esendo kiskutya2

Az általános figyelmet igénylő dolgokon túlmenően bizonyos fajtáknál speciális dolgokra is külön érdemes vigyázni. A tacskó gerince például nem alkalmas a tartós lépcsőzésre már fiatal korban sem. Építsünk rámpát neki, hogy biztonságosan tudjon közlekedni. Ha pedig sok a lépcső, amit nap mint nap meg kell másznia, vigyük fel-le egy hordozótáskában, mert a függőleges irányú mozgás túlzottan megterheli a gerincét – így például arra is figyeljünk, hogy ne ugráljon fel a kanapéra, ágyra. Ha játszunk vele, kerüljük azokat a mozgásformákat, amihez magasra kell ugrania, labdázásnál inkább hosszan előre dobjuk neki a lasztit, ne fölfelé.

A yorkshire terrier lábai olyan vékonyak, hogy egy-egy magasabb székről vagy asztalról való leugrás során akár el is törhetnek az alkarcsontjai. Ne kockáztassunk: tiltsuk meg az ilyen magasugrásokat. A francia és az angol bulldog sajnos gyakran igen sok fejlődési rendellenességgel születik. Érdemes arra például odafigyelni, hogy a hortyogó légvételei nem fordulnak-e nagy melegben súlyosabb légszomjba. Előfordulhat az is, hogy rendszeresen rosszullétet, akár hányást tapasztalunk nála etetés után – ilyen esetben is kérjük ki az állatorvos véleményét.

esendo kiskutya3

Ismét megfigyelhetjük az örök igazságot: ahány kutyafajta, annyiféle érdekességet, különlegességet hordoz mind a nevelésben, a fejlődésben, a kommunikációban és a gazdihoz fűződő kapcsolatban.

A számunkra leginkább megfelelő kutyafajta kiválasztását tehát mindenképp alaposan át kell gondolni, utána kell nézni, kérdezősködni kell, ismerkedni a fajtákkal és ez alapján eldönteni, kinek milyen vérmérsékletű, nagyságú, szőrhosszú, intelligenciaszintű, mozgásigényű, gondozási igényű kutya ideális.

Írta: Dr. Bánfi András kisállatgyógyász-szakállatorvos

Segítség kutyaválasztáshoz – „Honnan?”

rp_Szaraz-Kata_Gondos-Gazdik-trener-150x1501111.jpgKutyát választani nagy felelősség, hiszen 10-15 évre leszünk társai egymásnak. Ezért aztán nem árt alaposan utánajárnunk, hogy honnan hozzuk el a négylábúnkat. Bár elsőre úgy tűnhet, temérdek lehetőség áll rendelkezésünkre, ám ha jobban megnézzük, akkor csak két elfogadható opciónk marad: befogadunk egy mentett kutyát, vagy keresünk egy jó tenyésztőt és vásárolunk egy drága ebet. Cikkem végére remélem azok is elfogadják az érvelésem, akiknek most a homlokuk közepéig szaladt fel a szemöldökük. :)

blog_oct_5

Sokaktól hallom, hogy nekik nem a papír a fontos, ezért nem törzskönyves a kutyájuk. Meg kell mondanom: nekem sem, ezért van menhelyi kutyám.

Sokan félnek menhelyről befogadni, mert tartanak az esetleges betegségektől, a viselkedési problémáktól és még ki tudja mi mindentől. Tény, hogy egy felnőtt kutya esetében az ismeretlen, sokszor nehéz múlt nyomokat hagyhat, azonban egy gyakorlott szem sok esetben segíthet ezeket észrevenni. Bátran kérhetünk a kiválasztáshoz segítséget kutyával foglalkozó szakemberektől. Az érem másik oldala, hogy a mentett kutyusok határtalanul hálásak tudnak lenni és nagyon igyekeznek megfelelni. A kötődés kiépítésével sok dolgunk nagy valószínűséggel nem lesz, ők inkább a ló túloldalára hajlamosak átesni.

blog_oct_3

Nálam is megfordult már egynéhány mentett kutya egy egyesületen keresztül. Ideiglenesen vigyáztam rájuk, amíg találtak nekik végleges gazdát. Azt tapasztaltam, hogy még a zűrös előéletűeket is maximum egy hét után póráz nélkül tudtam sétáltatni, mert eszük ágában nem volt „elveszni”. Természetesen a kötődés csak egy dolog, és ha valaki tart a bevésődött rossz szokásoktól, kölyökkutyákat is szép számmal találunk a rácsok mögött, akiknél nem kell ilyesmi miatt aggódnunk.

Jó alternatíva lehet ideiglenes befogadótól elhozni kutyust, hiszen így első kézből szerezhetünk információkat a jelleméről.

A kutyatenyésztés bizony egy szakma. Éppen olyan, mint az asztalosmester, a villamosmérnök, a fodrász vagy éppen az agysebész, abban a tekintetben, hogy megfelelő képzettség szükséges hozzá. Egy felelősen lehozott alomhoz egyáltalán nem elég az, hogy nekem is németjuhászom van, a szomszédnak is, milyen szép és cuki kiskutyáik lennének, eresszük össze őket. Figyelembe kell venni a vérvonalat, a fajta jellemző betegségeit, az esetleges idegrendszeri hibákat, a fajtajellegnek való megfelelést, és ezek csak a legalapvetőbbek. Megfelelő ismeretek nélkül belevágni kutyák pároztatásába nem tenyésztés, hanem szaporítás. A fent leírt példában a szomszéddal való üzletelés betudható jóhiszemű tudatlanságnak, ettől függetlenül teljességgel elfogadhatatlan.

Sajnos egyre többen még csak jóhiszeműnek sem nevezhetők. Tele van az internet apróhirdetésekkel, amikben 10-15 000 Ft-ért kínálnak fajtatiszta kölyköket eladásra. Tudják, hogy ezeket a kutyákat és szüleiket rengeteg esetben állathoz méltatlan körülmények között tartják?

blog_oct_2

Ketrecekben, a saját piszkukban, silány táplálékon kizárólag haszonszerzés céljából? Hogy sokszor egész életükben nem látnak napvilágot? Hogy túl korán, túl sűrűn vemhesítik a nőstényeket, és amikor már nem képesek több utódot a világra hozni, egyszerűen kidobják őket, mert csak és kizárólag a profit a fontos? Hogy nem kapnak megfelelő állatorvosi ellátást? Hogy a megszületett kölykök nagyon sokszor egyáltalán nem fajtatiszták? Hogy minden egyes alkalommal, amikor valaki olcsón akar fajtatiszta kutyát venni és kifizet egy 20-ast egy yorkinak nevezett kis szőrgombócért, ezt a mára iparággá vált tevékenységet támogatja? Nem tudott róla, elhiszem.

Ugyanúgy lehet szeretni azt a kiskutyát is, biztos vagyok benne, de amíg van rá igény, addig ilyen helyek lesznek, és azért, hogy egyesek pénzt spóroljanak a babusgatni valójuk beszerzésekor, kutyák nemzedékei szenvednek és kegyetlen csalók tollasodnak. Megéri? Mindenki döntse el, hogy kutyaszeretőnek vallja-e magát és aszerint válaszoljon!

Hogyan ismerjük fel az elkerülendő helyeket? Olcsók, nem adnak a kutyához papírokat, nem akarják megmutatni a szülőket, a kölykök gyakran felfújódtak a férgességtől, előfordulhatnak bennük egyéb élősködők is.

blog_oct_4

Ha ragaszkodunk valamilyen fajtához, akkor keressünk egy rendes tenyésztőt.

Tenyésztőválasztásnál alaposan járjunk utána annak, hogy kik foglalkoznak az adott fajtával, keressünk fel több helyet, informálódjunk másoktól, és olyan szakember mellett tegyük le a voksunkat, akinek azonosulni tudunk az elveivel! Nézzük meg, milyen körülmények között tartja a kutyákat, kérjük el szűrővizsgálatok eredményeit, a kutyák papírjait, stb. A jó tenyésztőt érdekli, hová kerül egy-egy kölyökkutya, úgyhogy vegyük bíztató jelnek, ha kérdezget. Többségük azt is vállalja, hogy visszaveszi az ebet, ha kiderül, hogy nem tudunk megfelelően gondoskodni róla.

Igen, egy jó tenyésztőnél vásárolt kiskutya ára sokszorosa az apróhirdetésekben található kutyákénak. A megfelelő tartás bizony költséges: az orvosi szűrővizsgálatok, a jó minőségű táplálék, a kiállítások, a kiskutyák oltása, féreghajtása, ugyanezek az anyakutyánál is, és természetesen, a befektetett munka és tudás. Ha kicsit utánaszámolunk, máris kiderül, hogy tulajdonképpen nem is kérnek olyan sokat egy kölyökkutyáért.

blog_oct_1

Arról nem is beszélve, hogy a várható későbbi állatorvosi költségeken sokat spórolhatunk, ha gondos kezek közül, és nem szaporítótól vásárolunk.

Kifizetni egyben egy ilyen összeget attól még persze sok lehet, de bizony a kutya tartásának is komoly költségvonzata van, gondoljunk csak a rendszeres oltásokra, féreghajtásra, a jó minőségű táplálékra, vagy az esetleges betegségek kezelésére – utóbbival nagy valószínűséggel jóval kevesebbet kell majd foglalkoznunk, ha ellenőrzött helyről hozunk kutyát.

Ha mégsem tudunk ennyi pénzt rááldozni, akkor nézzünk utána, a kiszemelt fajtának van-e fajtamentő egyesülete, akik kifejezetten az adott fajta gazdi kereső kutyáit segítik! Ez egy remek opció, hiszen egyszerre tudunk segíteni egy rossz sorsú kutyusnak és hozzájutni az álomfajtánkhoz. Természetesen a fajtamentések elsődleges célja, ahogy az a nevükben is benne van, a kutyák megmentése, nem pedig az, hogy nekünk segítsenek spórolni! Akkor forduljunk hozzájuk, ha komolyak a szándékaink, és nem riadunk vissza a kutyusok múltjából esetlegesen eredő problémáktól sem.

Írta: Száraz Kata, a Gondos Gazdik szakértői csapatának kutyatréner tagja

Segítség kutyaválasztáshoz – „Milyet?”

rp_Szaraz-Kata_Gondos-Gazdik-trener-150x15011.jpgEmlékszem még arra az időszakra, amikor elhatároztam, hogy magamhoz veszek egy kölyökkutyát. Roppant izgalmas volt. Nem kis döntést hoz meg ilyenkor az ember, hiszen ez a lépés az elkövetkező 10-15 évben komoly hatással lesz a mindennapjaira, mégis sokszor tapasztalom, hogy hirtelen ötlettől vezérelve, utánajárás nélkül kerülnek családokhoz a kutyák. Ha azonban megfontoltan választunk családi kedvencet, sok kellemetlen meglepetéstől és csalódástól kímélhetjük meg magunkat és négylábúnkat egyaránt.

Vizsla a Milyen kiskutyát válasszunk cikkből

Minden kornak megvannak a maga divatkutyái. Egy időben a dalmaták voltak, majd a beagle-k, mostanában pedig a fáról is vizslák lógnak. :) Nem is lenne ezzel gond, ha vásárlás előtt mindenki alaposan tájékozódna a kiszemelt fajta jellemzőiről, és nem azzal indokolná a választást, hogy cukinak látta egy rajzfilmben.

Ahány kutya, annyi személyiség, ez így igaz, de azért a fajta ad egy meghatározó karakterkészletet, amivel egyedeinek döntő többsége rendelkezik. Ez annak köszönhető, hogy eredetileg konkrét célokra tenyésztették ki a különböző fajtákat. A küllem, napjaink uralkodó tenyésztési irányzatával ellentétben, csak másodlagos szempont volt, a hangsúly a használhatóságra került. Így jöttek létre a terelő kutyák, a vadászkutyák, az őrző-védő kutyák, a társasági kutyák stb.

A családi kutyatartás elterjedésével ezen tulajdonságok közül sok háttérbe szorult ugyan,  de továbbra is mélyen kódolva vannak az adott fajtában, még ha meg is figyelhetők halványodó tendenciák. Ezért aztán, ha kutyát szeretnénk és megtetszett egy fajta, mert helyesek a foltjai, mindig nézzük meg, milyen feladatra szelektálták eredetileg.

Kutyafajták - milyet válasszunk?

Terelő kutya? Akkor nagy valószínűséggel irtóra szeret rohangálni, elképzelhető, hogy sokat ugat és még az is meglehet, hogy a környezetében lévő kutyákat csipkedések közepette próbálja egy kupacba hajtani.

Nagytestű pásztor? Készüljünk fel erős territoriális viselkedésre, élelemmel való motiválás nehézségeire és családon kívüliekkel való bizalmatlanságra..

Északi szánhúzó, akiket simán szélnek eresztettek anno akár hónapokra? Valószínűleg igen önálló és makacs mind, hiszen, aki gyámoltalan volt, annak nemhogy kölykei nem lettek, de még a fogát is otthagyta. Vajon makacsabb tudok lenni nála? Elhiszi, hogy tudom irányítani? Vagy csak tetszik, hogy kék a szeme?

Vadászkutya? Erős zsákmányösztönre, hatalmas mozgásigényre számíthatunk, jó szaglásra, no és arra, hogy egy nyom könnyedén elcsalhatja tőlünk.

Az internet telis-tele van igaz és hamis információval a különböző fajtákról, ennek megfelelően nem szabad mindent készpénznek venni, de kiindulási alapnak jó lehet. Keressünk fel tenyésztőket, fajtamentőket, olyanokat, akik az általunk kiszemelt fajta egyedeivel élnek, tőlük első kézből szerezhetünk további ismereteket.

Kiskutya - de milyen legyen?

Fontos kihangsúlyozni, hogy a különböző problémák nagyon sok esetben a kutya igényeinek nem megfelelő kielégítéséből fakadnak.

Vegyük példaként a beagle-t, akit elég sokan elkönyveltek „szökős” kutyának. Nézzük meg, melyek azok a tulajdonságai, amik miatt ez a jelző ráragadt!

Vadászatra tenyésztették ki, kezdetben nyulak, majd – a kosztümös filmekből is ismert – rókák falkás vadászatára használták. Mit követel ez meg többek között a kutyától?

Gondos Gazdik Kutyaválasztó

  • Hogy a távolban lévő vadat a szaga alapján hosszasan kövesse, ebből a tevékenységéből ne zökkentse ki lehetőleg semmi, mindezt kutyák, lovak, emberek társaságában.
  • Az erős idegrendszer elengedhetetlen, ahogy az is, hogy önálló legyen és képes legyen döntéseket hozni.
  • Rengeteg energia, erős ösztönök vannak kódolva ezekben a kutyákban, amelyeknek a levezetése, jó mederbe terelése nem egyszerű feladat.

Ha ezt nem sikerül „megugranunk”, nincs miért csodálkoznunk azon, ha a kutyánk magának keres megoldást, például úgy, hogy megsétáltatja magát. A szökés tulajdonképpen nem is tulajdonság, inkább tünet, amit kezelhetünk helyileg, például bombabiztos kerítések építésével, de a kiváltó okokat ezzel még nem szüntetjük meg.

Ha sikerült felmérnünk, hogy mennyi időt, energiát tudunk a leendő kutyánknak szentelni, és megtaláltuk az ehhez passzoló kutyafajtát, vagy keverékkutyus mellett döntöttünk, a konkrét egyed kiválasztásakor jó, ha szem előtt tartjuk a várható temperamentumra utaló jeleket. Természetesen a kutyánk viselkedését a neveléssel módosíthatjuk, de az alap személyiségtípusa a génjeiben van. 

Milyen kutyát válasszunk? Kiskutya gazdival

  • Figyeljük meg, hogyan viselkedik a kutyus megszokott környezetében, mennyire ijed meg váratlan zajoktól à ebből az idegrendszere stabilitására, érzékenységére következtethetünk.
  • Ha nagyon megrémül és nehezen nyugszik meg újra, akkor igen érzékeny kutyussal van dolgunk, míg ha rezzenés nélkül odamegy a zajforráshoz, akkor nagyon magabiztos, mondhatni vakmerő.
  • Nézzük meg, mennyire kezdeményez, odajön-e hozzánk egyenesen vagy óvatoskodik, számára ismeretlen terepet egyből élénken körbeszimatol vagy nem akaródzik kimozdulnia a helyéről. Előbbi példák arra engednek következtetni, hogy a kutyus adott helyzetekben mennyire domináns, azaz mennyire erős az irányításra való törekvése. Vajon rá tudjuk-e majd venni arra, hogy elfogadja, kettőnk kapcsolatában mi vagyunk a vezetők?

Természetesen a kiskutya kiválasztásához is kérhetjük szakemberek segítségét, akik arra specializálódtak, hogy különböző tesztekkel minél részletesebben jellemezzék egy kiskutya alap- karakterét.

Ha alaposan körüljártuk a kérdést és komolyan eltökéltük, hogy olyan gazdájává válunk a kutyánknak, amilyet megérdemel, akkor nincs más hátra, mint hogy hazavigyük a gondosan, szeretettel kiválasztott szőrgombócot, és belevágjunk a sokéves közös kalandba.

Írta: Száraz Kata, a Gondos Gazdik szakértői csapatának kutyatréner tagja

Hogyan tehetjük zökkenőmentessé az elválasztás folyamatát kiskutyánk számára?

BanfiAndras_allatorvosA kiskutya életében a leválasztás és az alomtestvérektől, illetve az anyakutyától való elszakíttatás talán a legnagyobb érzelmi stressz.A kölyök abba a világba születik bele, ahol harmónia, melegség, gondoskodás és folyamatos, ízletes, folyékony táplálék áll a rendelkezésére.

Az élet csupa játékból, evésből és alvásból áll. Ehhez képest az elválasztás, ha túl hirtelen zajlik le, trauma lesz számára.

Természetesen lehet az elválasztás folyamatát ügyesen végezni, és olyan mértékben zökkenőmentessé tenni, hogy a kiskutyák jóformán észre sem veszik. A starter, híg, még tejszerű tápot lapos tányérban, langyosan tálaljuk a piciknek kiegészítésként, jellemzően a 4. héttől. Ez eleinte jó mókát jelent a kutyáknak: belemásznak, a lábukról kezdik lenyalogatni a rátapadt eleséget, majd a tányérból is egyre többet nyalogatják, ízlelgetik.

A mennyiségi arányok eltolásával – ami az anya elválasztott tejmennyiségének csökkenését követi – fokozatosan egyre hangsúlyosabb lesz a tápfogyasztás. Az erre alkalmas tápokat beszerezhetjük a szakboltokban.

Gondos Gazdik Elválasztás

Elsődleges szempont a kiválasztásnál a minőség, melyet sok esetben az első alkalommal pusztán a számunkra szimpatikus márka kiválasztásával tudunk megtippelni, később pedig már saját tapasztalatok alapján választhatjuk ki a megfelelő tápot a kiskutyánknak. Az előrehaladottabb leválasztási fázisban a kiskutyák már nem kapnak elegendő mennyiségű és minőségű tejet az emlőkből – ilyenkor is fontos, hogy ugyanúgy gyarapodjanak súlyban és a szőrük is épp olyan fényes, egészséges legyen, mint a tejes szakaszban.

Kiskutya elválasztása dr. Bánfi András

Erre az időszakra jellemzőek a hosszú, jóllakott alvási periódusok, amelyek elengedhetetlenek ahhoz is, hogy a kölyökkutyák kiegyensúlyozottan cseperedjenek. Ezt akár a megfelelő átállás fokmérőjének is nevezhetjük. Az éhes, kielégítetlen étvágyú kiskutya nem alszik eleget és elég mélyen, sokat nyöszörög,, sírdogál, keresi az emlőt. Fénytelen szőre és a súlygyarapodásbeli elmaradása is az elégtelen tápanyagbevitel okán jön létre, ezért is mindig nagyon fontos odafigyelni, hogy biztosítsuk számára az életkorának megfelelő táplálékot.

A tápra való átállás ezután „finomodik”: ha kis kedvencünk már elfogadta a tápot, annak állagát lehet változtatni, de mindig csak fokozatosan! A teljes száraz táppal való táplálás a tapasztalatok szerint 3 hónapos kor felett fogadható el a kutya számára.

Gondos Gazdik, száraz tápra szoktatás, elválasztás

Fontos, hogy folyamatosan biztosítsunk friss ivóvizet a kutyus számára, és figyeljük, mennyi folyadékot fogyaszt, hiszen a kiskutyák vízháztartása gyorsan megbillenhet. A kiszáradt állapot, még ha csak enyhe formában is jelentkezik, káros következményekkel járhat az immunrendszer működésében és más szervrendszerek megfelelő működésének akadályozásában.

Írta: Dr. Bánfi András kisállatgyógyász-szakállatorvos

Öreg kutya nem vén kutya?

rp_Pongracz_portrait_Angers_resized-150x150111111.jpgEgy korábbi írásunkban már érintettük a kutya öregedésének tüneteit és azt, hogy egy öreg kutyával bizony a gazda teendői és lehetőségei is megváltoznak. De ha fel is tudjuk idézni a kutya öregedésének jeleit (pl. csökkenő aktivitás, aluszékonyság, céltalannak tűnő viselkedések, szokatlan szobatisztasági problémák, romló érzékszervek, stb.), nem biztos, hogy fel vagyunk készülve annak elfogadására, hogy kedvencünk bizony nem marad örökké ereje és képességei teljében.

Gondos Gazdik blog: Öreg kutya

 

Az öregedés, hasonlóan az emberekhez, a kutyánál is elkerülhetetlen és természetes folyamat. Sem megállítani, sem elmulasztani nem lehet – viszont tudatos felkészüléssel és előrelátó, felelősségteljes döntésekkel az öregedés tüneteit késleltetni, enyhíteni tudjuk, megjelenésük nem lesz annyira sokkoló, és kevésbé leszünk tanácstalanok a megoldások keresésekor.

Mit tehetünk az öregedés tünetei ellen?

A kutya idősödésével párhuzamosan számos területen jelentkezhetnek a leépülés, a változás tünetei. Ezek egy része közvetlenül fiziológiás okokra visszavezethető jelenség (pl. az érzékszervek gyengülése, az ízületek romlása), másokat pedig a szellemi leépülés („elbutulás”) rovására írhatunk. Az öregedés e jeleivel szemben nem tehetetlen az ember, és ha nem csak a már beállt, leromlott helyzetet igyekszünk javítani, hanem megelőző lépéseket is teszünk, akkor elérhetjük, hogy kutyánk „korához képest jó karban legyen”.

Például az ízületek védelme már a maximálisan aktív, öregedést megelőző felnőtt korban is elkezdődhet megfelelő táplálással, a szükséges porcvédő és –építő készítmények alkalmazásával. Ahogyan a megfeszített fizikai aktivitás (munka, sport) az emberi szervezetet is megviseli, elkoptatja, sérülésekkel bombázza, úgy a sport- és munkakutyák szervezete is fokozott megterhelésnek van kitéve. Az előrelátó gazda figyelembe veszi, hogy habár a kutya most még csúcsformában van, nem bölcs dolog agyonterhelni, hiszen néhány év a csúcson nem biztos, hogy megéri az ízületi problémákkal terhelt öregkort.

GondosGazdik blog idős kutya

 

A szellemi-viselkedési leépülés ellen szintén az előre felkészüléssel tehetünk leginkább. A fiatalos agyműködés megőrzését manapság már specifikus táplálékkalis elősegíthetjük; valamint e téren kiválóan működik a „kutyaharapást szőrével” gondoskodási elve. Ez alatt azt értjük, hogy annak elkerülésére, hogy idősödő kutyánk kedvetlen, tunya és tompa legyen, a leghelyesebb ha (fizikailag nem túl megerőltető) feladatokat adunk neki, nagy odafigyeléssel benne tartjuk a családi aktivitás vérkeringésében – egyszóval pont olyan tevékenységekre és társas interakciókra késztetjük, amilyenekben kellemetlenül érintene bennünket, ha kutyánk már nem venne részt.

Természetesen nem állítható, hogy a kutya esetében ez öregségi tünetek megjelenését könnyű lenne felfedezni – különösen mivel fajták és egyes kutyák között is hatalmas eltérések lehetnek, akár a tartásmódból következően is. Mégis, a kutya időskori „szinten tartása” nemcsak azért problémás, mert a gazda egyszerűen nem veszi észre a figyelmeztető jeleket. Sokszor (akárcsak az ember esetében) inkább a tagadás, a „ha behunyom a szemem, a veszély nem létezik” felfogás a gondok forrása.

Készüljünk fel gondolatban!

A lassú folyamatokat, különösen belső szemlélőként, igen nehéz észrevenni. A gazda sok-sok évet tölt együtt kutyájával, így számára a pici fokozatonként végbemenő öregedési folyamat felismerése még akkor is gondot okozhat, ha elmében és lélekben felkészült ennek befogadására.

GondosGazdik - öreg kutya

 

Azonban ha hozzáállásunkat az jellemzi, hogy „amíg nem tudok róla, addig nem létezik”, akkor kutyánk már az időskori tünetek egész arzenálját fogja produkálni, mire ráébredünk a javarészt megváltoztathatatlan valóságra.

Az előző fejezetben említett megelőző lépéseket tehát érdemes úgy alkalmazni, hogy ne várjunk velük a tünetek felbukkanásáig, hanem kezdjük el őket életbe léptetni előre eltervezetten – a kutya fajtájából, jellegéből adódó időzítéssel. (Korábbi cikkünkben volt már szó az öregedés és a testméret összefüggéséről – alapszabály szerint a nagy és óriás termetű kutyák öregszenek leghamarabb, a minikutyák pedig a leghosszabb életűek).

Az öregedéssel kapcsolatban nemcsak magukkal az időskori tünetek kezelésével lehetnek teendői a gazdának. Joggal tételezhetjük fel, hogy nem a jelenlegi kutya az egyedüli az életben, amelyet tartani szeretne az adott tulajdonos. Érdemes megfontolni, hogy kedvencünk megöregedése, majd elmúlása után mikor és milyen kutyát szeretnénk legközelebb. Ez nagyon nehéz érzelmi döntés, amit igen komplikált lehet előre meghozni. Sok példát ismerünk arra, hogy egy imádott kutya elvesztését követően a gazda minden áron pótolni igyekszik kedvencét, lehetőleg annak „tökéletes mását” keresve.

Gondos Gazdik: Öreg kutyák

Ezen gyász-szülte megoldások nem mindig sikeresek, mert természetesen nincs két egyforma kutya, még ha a mai technológiai fejlettség mellett akár klónoztathatjuk is jelenlegi társunkat – a környezeti feltételek nem lesznek ugyanolyanok, mint ahogyan mi sem vagyunk ugyanazok, mint 8-10 évvel ezelőtt voltunk. Tehát érdemes még időben elgondolkodni azon, hogy ha folyamatos kutyatársaságra vágyunk, még azelőtt indokolt lehet a „trónörökös” beszerzése, mielőtt jelenlegi kutyánk aggastyánná vált volna. Az új, fiatal eb a tapasztalt, szokásainkat ismerő kutya mellett fog beleszokni a napi rutinba, nekünk pedig lesz alkalmunk mindkét kutyát a legjobb formájukban élvezni egy ideig. Sokan aggódnak amiatt, hogy egy idősebb kutyát majd „idegesít” egy kutyakölyök – pedig ez az esetek túlnyomó részében egyáltalán nincs így. Sőt, ha az idősebb ebet bevonjuk a fiatal utánpótlás kiképzési, nevelési folyamatába, neki is adva feladatokat és lankadatlan törődést, ezzel is segíthetünk szinten tartani szellemi és fizikai frissességét.

A legnehezebb kérdés – az eutanázia

Jelenlegi biológiai tudásunk szerint az ember egyedülálló abból a szempontból, hogy pontos koncepcióval rendelkezik önnön elmúlásával kapcsolatban – egyszerűbben szólva, haláltudatunk van. Ez a képesség természetesen átok is egyben, hiszen az emberi tevékenységet, tudatot és kultúrát át- meg átszövik a halál elkerülésére, illetve a halál gondolatának feldolgozására tett kísérletek. Az állatok, beleértve a kutyát is, „szerencsésebbek” e szempontból. Számukra is létezik fájdalom, félelem és szenvedés, de ez mindig konkrét kiváltó tényezőhöz kapcsolódik, amelynek elkerülése, vagy elviselése lehet az érintett állat számára a megoldás – viszont nem ismerünk tudományos bizonyítékot arra, hogy a kutya magától a haláltól félne, illetve az ellen küzdene.

A kutya (és minden más állat esetében is) a halál csak az ember szempontjából jelent morális kérdést, problémát. Ezt jól érzékelteti az is, hogy számos körülíró kifejezést (pl. eutanázia, elaltatás) alkottunk arra az esetre, amikor egy kutya szenvedéseinek állatorvos vet véget. Sajnos amikor egy kutya megöregszik, előbb-utóbb a kegyes halál is felmerül a lehetséges végállomások között.

Gondos Gazdik blog: Idős kutya

Akármilyen szívszorító is ez a téma, a gazdának gondolni kell arra, milyen esetben lesz képes, illetve kell, hogy képes legyen saját maga úgy dönteni, hogy örökre megválik kedvencétől. Amint azt az előbb említettük, e döntés meghozatalának következményeként tudatos szenvedést csak mi, emberek fogunk átélni, mivel mi tudjuk, mit jelent a halál. A kutya számára az eutanázia nem különbözik egy komolyabb műtéti altatás élményétől. De vajon mikor indokolt a gazda számára egy ilyen döntés meghozatala?

A kutya képes szenvedés átélésére. Morális okokból az állati szenvedés csökkentése, megszüntetése a feladatunk mint gazdának, és erre hivatottak az állatorvosok is. Amikor egy idős kutya betegségből adódóan többé-kevésbé csillapíthatatlanul szenved, illetve a fájdalomcsillapítás, vagy egyéb kezelés miatt szokásos életminősége és tevékenysége lehetetlenné válik, itt az ideje búcsút vennünk tőle.

Az ember társaként, barátjaként élő kutyát megilleti a méltóság, akármilyen furcsán is hat ez az emberi viszonyokra kitalált szó ebben a környezetben. Méltóság alatt a normális mozgás, evés, ürítés, társas kapcsolatok meglétét és képességét értjük. Amikor ezek már nem, vagy csak súlyos korlátokkal állnak a kutya rendelkezésére, érdemes megfontolni, hogy vajon nincs-e itt az ideje az eutanáziának. Bármilyen nehéz is, meg kell tanuljuk, hogy saját minden áron történő ragaszkodásunkat az élethez ne vetítsük át idős, leépült kutyánkra, amikor a mindennapok szenvedés és méltóság nélküli élvezetére már nincsen lehetősége.

Írta: dr. Pongrácz Péter etológus

 

« Régebbi bejegyzések

© 2017 Gondos Gazdik

Gondos Gazdik blog – az elkötelezett kutyatartók klubjaFel ↑