Előző posztunkban említettük, hogy a korosodó ebek hajlamosak az elhízásra viszont az aktivitásuk, mozgásigényük lecsökken.

A gazdi megérkezésekor kifejezett öröm, a séták izgalma, más kutyákkal való találkozás, a természetben fellelhető izgalmas illatok, az udvarlás már nem lesz olyan intenzív, mint korábban. A beszűkült gondolkodásra jellemző, hogy egyedül az eleség és az etetés tudja már csak izgalomba hozni, csak ez képes kibillenteni egykedvűségéből. Ilyenkor még fel- felvillan valami a régi, vidám énjéből, hogy aztán a jóllakottsággal ismét eltűnjön.

Előfordulhat, hogy a szobatisztasággal is nehézségek adódnak, de a szüntelen és indokolatlan ugatás is lehet az agy öregedésének jellemzője. Az addig normális viselkedésű, „bátor” kutya öregségére bátortalanná, félőssé válik, keresi a menedéket a zajok, a változások, az idegen emberek, kutyák, helyzetek elől. Az égzengés, villámlás, a vihar okozta hangzavar is nagyon ijesztő lehet az öregedő kutya számára, előfordul, hogy valódi pánikrohamot vált ki. Kiszabadul bárhonnan is, áttör árkon-bokron át és egy irányba addig fut, ameddig az ereje végére nem jár. Mivel a látás is romlik a kor előrehaladtával, kedvencünknek már nincs kedve sétálni, új helyeket bejárni. Ilyenkor nem érzi magát a kutya biztonságban. Az idős kutyák hallása sem a régi már, ezért megijedhetnek, ha közeledésünket nem észlelték, de hirtelen megérintjük őket. Ne felejtsük el, ez idősödés nem azt jelenti, hogy a kutyánkat nyugdíjazzuk, és hagyjuk pihenni, aludni, elhanyagoljuk a mozgatását! Foglalkozzunk vele sokat, mint aktív korában, de közben ügyeljünk az idős kor lassan érkező tüneteire, hogy azokat meg tudjuk fékezni, állítani.