A „klasszikus kutyaiskoláktól” kezdve a kutyaóvodán keresztül a specifikus sport-, munka- illetve viselkedésterápiás tréningekig tart a választék, és akkor még nem is beszéltünk a szintén közkedvelt „csináld magad” módszerekről, melyeknél a kutya gazdája könyvből, tévéprogramból vagy az internetről követheti a szakemberek tanácsait. Jelen sorok írója, aki mintegy 15 éve folytat etológia vizsgálatokat kedvtelésből tartott és munkakutyákkal, is elmondhatja, hogy ennyi idő alatt nagymértékben emelkedett, illetve változott Magyarországon a kutyakiképzés iránti igény.

Gondos Gazdik kutyaiskola cikk

Összességében e folyamat mindenképpen kedvező fejlemény. Elég, ha arra gondolunk, hogy a kutyaiskolába járás mindenképpen olyan elfoglaltság, amelyhez kutya és gazdája együttes aktivitására van szükség, miközben a páros kimozdul otthonról, és rendszeresen más emberek és kutyák társaságában tölt el néhány órát.

Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az alulszocializáltság miatt rengeteg viselkedésprobléma és kutya-kutya, valamint kutya-ember konfliktus alakul ki; és az előbb említett szervezett részvétel a kiképzéseken az egyik legjobb módszer arra, hogy az átlagkutya és átlag-gazda (szakember felügyelete/ irányítása mellett) megszerezze azokat a tapasztalatokat és ismereteket, amelyek biztonságossá és élvezetessé teszik számukra a többiekkel való találkozást.

Többször is említettük már, hogy a fejlett országokban egyre nő a hobbikutyások száma – sőt, Magyarországon ez olyannyira igaz, hogy hazánk világviszonylatban élen jár a lakosságra jutó családi kutyák számarányát tekintve. 

Gondos Gazdik cikk_kutyaiskola

Elsősorban a sűrűn lakott helyeken a kutya-ember együttélés, a kutyatartók és nem-kutyások közötti konfliktusok elkerülésének érdekében egyre kifejezettebb az igény a kutyák megfelelő viselkedésének biztosítására. Több tanulmány szerint is a gazdák leginkább magatartásproblémák miatt adják menhelyre kedvencüket – ez is arra utal, hogy a kutya képzése, ami persze igazából a gazda oktatását is jelenti, teljesen jogos igény a mai társadalomban. Európa több országában a kutya közterületre viteléhez már tanfolyam elvégzése szükséges, amely során a gazda és ebe elsajátíthatja az alapvető engedelmességi ismereteket.

Kölyökképzés

„Amit Jancsi nem tanult meg, nem tudja azt János” – tartja egy okos közmondás. Sokszor említettük már egyéb cikkekben is, hogy a családhoz kerülő kiskutya megfelelő szocializációja szempontjából nagyon fontos a kölyökkori tapasztalatok begyűjtése a tágabb környezetről és a benne előforduló (családon kívüli) emberekről, kutyákról egyaránt. Ne várjuk meg, míg lezárul ez a korai „információszivacs” periódus! Már a 3-4 hónapos kiskutyával is érdemes felkeresni olyan kutyaiskolát, ahol van pl. „kölyökcsoport” vagy „kölyökképzés”. Ha nem találunk ilyet, öntevékenyen létrehozhatunk ismerőseinkkel olyan csoportot, akik közösen járnak ki kutyáikkal a szabadba, hiszen az együttlét, az együtt-játszás is biztosítja a kiskutya számára a szociálisan gazdag környezetet.

Gondos Gazdik blog_kutyaiskola

Sportképzés

Néhány évtizede a kutyaiskolákban gyakorlatilag kizárólag az engedelmességre és fegyelemre tanító gyakorlatokra szorítkozott a képzés. Sem a szabad foglalkozás nem dívott, sem pedig a ma olyannyira népszerű sportokat (agility, frizbi, terelés stb.) nem ismerték, illetve tanították. Még leginkább az őrző-védő sport, illetve az „engedelmességi verseny” volt az, amibe az iskolákba járó kutyák belekóstolhattak gazdáikkal egyetemben, hiszen e sportok elemkészlete sokban hasonlít a hagyományos kiképzési anyaghoz. Napjainkra viszont már más a helyzet: nagyon sok kutyaiskolában folyik a legújabb sportfajták specifikus oktatása, köszönhetően annak is, hogy a kor divatja, a játékosság és a pozitív módszerek alkalmazása eme alapvetően vidám, fiatalos sportok hangulatához jobban illeszkedik. Az etológia szemszögéből a sport-jellegű kutyaiskolai foglalkozásokra alapvetően ugyanazok a pozitív hatások igazak, mint az „általános” iskolákra – közösség, pozitív ingerek más kutyák és emberek felől.

Melyik a legjobb kiképzési módszer?

A kutya viselkedésével foglalkozó biológus sokszor kerül abba a helyzetbe, hogy a véleményét kérdezik egyik-másik kutyakiképzési irányzattal kapcsolatban. Egyfelől jogosnak tűnik ugyanis a kutyatartó elvárása, hogy a kutyaviselkedés kutatóinak nyilvánvalóan érteniük kell egy adott eb magatartási problémáihoz is például, vagy ahhoz, hogy általában milyen módszerrel lehetne a legjobban tréningezni a kutyákat. Másfelől viszont érdemes figyelembe venni azt, hogy a biológusok nem X vagy Y kutya viselkedését kutatják, értelmezik, hanem szinte mindig egy csoportnyi (tanulmánytól függően 10-20-30 vagy még több) egyed magatartásának átlagából vonnak le olyan következtetéseket, amelyek remélhetően igazak egy nagyobb populációra is. Vagyis amíg a kutyakiképző tulajdonképpen az adott egyedre koncentrálva törekszik egy gyakorlati probléma megoldására („nem jön vissza a kutya”), az etológus/biológus vizsgálódási köre egy jelenség és annak hátterének a leírása („mi befolyásolja azt, hogy egyes kutyák függetlenebbek, mint mások”). 

Melyik a legjobb kutyaiskola_Gondos Gazdik

Ha engem kérdeznek a fenti apropóból, többnyire azzal kezdem a választ, hogy akármelyik kutyakiképzési módszerről is legyen szó, az adott tréner(ek) biztosan jobban tudnak kutyákat képezni, mint én… Vagyis nem kételkedem a szakemberek gyakorlati tudásában. Az, hogy kiképzési elméletüket esetlegesen milyen, a biológia területéről „kölcsönzött” alapokkal illusztrálják, már más kérdés, de ez inkább a hihetőséget, a meggyőző erőt, eladhatóságot szolgálja. A biológia mint természettudomány, nem idegenkedik az egyes jelenségek időről-időre történő átértékelésétől, az újabb, helyesebb megoldások felfedezésétől. Ugyanakkor be kell látni, hogy az egyes kiképzési irányzatok, mint piaci termékek, az adott időszakban „egyeduralkodói” babérokra törnek, ami azt jelenti, hogy igyekeznek magukat minél univerzálisabb sikerűnek bemutatni. Ez a piac alapvető törvénye. Biológusként ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a kutyák és gazdáik nagyon sokfélék, és minden kutya-gazda páros számára valószínűleg nem lehet ugyanaz a módszer a legmegfelelőbb, sőt, valószínűleg adott páros számára is lehet, hogy helyzettől, feladattól függően kissé más tanítási módszer lenne ideális. Másként fogalmazva, a ma elérhető kutyakiképzési módszerek mindegyike alkalmas nagy valószínűséggel az alanyok nagyobb részének eredményes tanítására, de mindig lesz egy kisebb hányad a jelentkezők között, akiknek egy másik módszerre lenne szükségük. És ebben semmi rossz nincs, ha meghagyjuk magunknak a választás lehetőségét.

Dr. Pongrácz Péter, a Gondos Gazdik szakértői csapatának etológus tagja