Általánosításnak tűnhet, de sajnos igaz: pici kutyusoknál sokszor tapasztalhatjuk, hogy gazdájuk nem kutyaként, hanem már-már kisbabaként tekint rájuk, a nagyoknál viszont gyakran előfordul, hogy csak kerti kutyának tartják őket, és meglehetősen keveset foglalkoznak velük. Pedig ilyen szempontból a testméret egyáltalán nem befolyásolja a kutya szükségleteit (korábbi cikkünk a témában itt olvasható).

GondosGazdik_nagykutya_1

Nagyon fontos, hogy megértsük: minden kutya szociális lény, aki igényli a gazdája közelségét és a közös tevékenységeket. Azok a kertben tartott kutyák, akik alig látják a gazdájukat, akiket éppen csak megetetnek, több mint valószínű, hogy nem lesznek kiegyensúlyozottak és annyira boldogok sem, mint amennyire lehetnének. Ne essünk abba a hibába, hogy a kert tartozékának tekintjük őket! Teljesen mindegy, hogy ebünk a lakásban lakik vagy az udvaron, ugyanannyi időt kell szánnunk a vele való foglalkozásra – játékra, sétára, tanításra, simogatásra!

Kistestű kutyáknál még felnőtt korukban is egy csomó problémát tudunk orvosolni a jelentős fizikai fölényünkkel, fontos azonban felismernünk, hogy ez legtöbbször nem jelent igazi megoldást. Vegyük például a pórázas sétát. Egy 4 kg-os kutya, ha teljes erejéből húz, akkor sem tud minket elrántani, így a gazda – tévesen – abba az illúzióba ringatja magát, hogy ura a helyzetnek.

Egy nagyobbacska kutyánál már teljesen más a helyzet. Ha ő megindul, akkor bizony könnyedén magával ránthat minket, ezért fontos már kölyökkorában megtanítani neki a laza pórázon sétálást, ami a későbbiekben igencsak megkönnyíti majd a dolgunkat.

GondosGazdik_nagykutya_2

Nagy- és kifejezetten az óriás testű kölykök táplálásakor legyünk nagyon körültekintőek. Ha túl hirtelen nő meg, az hatalmas terhelést jelent az ízületeinek, ami komoly egészségügyi gondokat okozhat – többek között ezért is fontos, hogy olyan tápot válasszunk kedvencünknek, ami az ő igényeinek, életszakaszának és fizikai tulajdonságainak megfelel.

Az ifjú kutyusok ízületeit egyébként is érdemes óvni, amennyire tudjuk. Persze nem kell korlátoznunk őket a természetes mozgásban, de amíg nem érik el a kifejlett méretüket, addig kerüljük a lépcsőzést és a komoly megterheléssel, ugrálással járó sportokat.

Sokszor lehet hallani, hogy a nagy kutyák sokkal békésebbek és szelídebbek, mint kisebb fajtársaik. Kezeljük ezt is körültekintően: csak ezért ne válasszunk nagytestű kutyát, mert ez távolról sem törvényszerű! Ez a megfigyelés abból eredhet, hogy a méretükből fakadó fölényük miatt gyakran magabiztosabban, nyugodtabban viselkednek.

GondosGazdik_nagykutya_3

Minél nagyobb kutyánk van, annál valószínűbb, hogy találkoztunk már olyan gazdával, aki féltette kisebb ebét a mienktől, függetlenül attól, hogy barátságosan közelítettek-e egymáshoz. Természetesen egy ideális világban minden kutyatulajdonos értené, hogyan kommunikálnak egymással a négylábúak, de sajnos ettől még messze vagyunk. Ne erőltessük a kutyák ismerkedését, ha látjuk, hogy a másik gazda nem partner ebben!

Ha ilyen probléma nincs, és ebeink hancúrozni kezdenek, nagyon fontos, hogy figyeljük a másik kutyát, élvezi-e a játékot. Amennyiben úgy véljük, hogy nem, bizony nekünk kell rászólnunk a saját ebünkre, még akkor is, ha szent meggyőződésünk, hogy barátságosak a szándékai.

A farok általában jó támpontot jelent: ha a kutya maga alá húzza, akkor valószínűleg kellemetlen neki az adott szituáció. Viszont ha lelkesen, aktívan részt vesz a játékban, esetleg még kezdeményez is, akkor nyugodtan hagyhatjuk őket.

GondosGazdik_nagykutya_4

Én azért a másik gazdára is rá-rápillantok, mert ha nagyon aggódik és tart attól, hogy a kutyusának baja esik, inkább elköszönök és odébb állok az ebemmel együtt.

Persze ahhoz, hogy egy játékot le tudjak állítani, komolyan kell tudnom hatni a kutyámra, hiszen valami olyasminek az abbahagyását várom tőle, amit nagyon élvez.

Hogyan érhetjük ezt el? Érdemes sokat gyakorolni a tiltást olyan dolgok esetében is, amik nem annyira fontosak a négylábú számára. Ha szót fogad, mindig nagyon dicsérjük meg és jutalmazzuk olyasmivel, aminek igazán örül.

Amit mindenképpen ajánlatos észben tartanunk, az az, hogy egy jókora kutya jóval több emberben kelthet félelmet, mint egy aprócska. Ezt minden esetben tiszteletben kell tartanunk. Akármekkora legyen is a kedvencünk, úgy kell viselkednünk, hogy a környezetünk számára ne legyen kérdés, hogy képesek vagyunk őt kontrollálni.

És hogyan válunk képessé egy nagytestű kutya kontrollálására? Pontosan ugyanúgy, mint bármilyen kutya esetében. Tény, hogy itt nem nekünk van fizikai fölényünk, de erre nincs is szükség. A lényeg a következetes nevelés és a szabályok betartása. Rengeteg könyvet, cikket, TV műsort találhatunk ebben a témában, számtalan különböző módszer közül választhatunk, és ha felkeresünk egy kutyaiskolát, ott is segítséget kaphatunk kutyánk megneveléséhez.

Írta: Száraz Kata kutyatréner