Csak egy kutya. Csak. Ezt a „csak”-ot soha nem tudtam értelmezni. Mert az nyilván nem kérdés, hogy kutya, de hogy miért kell a kutyát egy „csak”-kal lekicsinyíteni, azt nem értem. Egy olyan állatot, amelyik képes a fajok közti kommunikációra, pontosan érti az ember mimikáját, hanghordozását, megérzi a hangulatait.

Arról nem is beszélve, hogy a kutyák egy csomó területen elképesztő nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ősidők óta őrzik a lakhelyünket, védik és terelik a nyájainkat, űzik, felkutatják, visszahozzák az elejtett vadat. A modern korban pedig egyre több és több speciális feladatot végeznek. Képesek kiszagolni a robbanószereket, a kábítószereket, sőt: a rákos sejteket is. Megkeresik nekünk az eltévedt embereket, vagy éppen egy-egy természeti katasztrófa után a romok alá szorultakat. Segítenek a vakoknak „látni”, a siketeknek „hallani”, képesek az epilepsziás rohamokat előre jelezni.

Ezekre valóban csak egy kutya alkalmas, hiszen nekünk, embereknek ezek közül nem sok menne segédeszköz nélkül. Nyilvánvaló, hogy a kiképzést az ember végzi, de a kutya kvalitásai és az a tény, hogy ezeket önszántából is hajlandó a mi szolgálatunkba állítani, csodálatra méltó.

Nem is kell speciálisan képzett kutyánknak lennie ahhoz, hogy meglássuk a benne rejlő fantasztikus adottságokat. Én házi kedvencekkel foglalkozom, és elbűvöl, mennyi mindent tudnak és mi mindenre rávehetők ezek a „közönséges” ebek. Elragadó az elszántságuk, a megfelelni vágyásuk, a gazdájuk iránti hűségük és feltétel nélküli szeretetük, az alkalmazkodó képességük, a kitartásuk, hogy mindig a napnak élnek és a legkisebb dolgoktól boldogok tudnak lenni.

Annak ellenére, hogy a kutya önmagában egy remekbeszabott élőlény, sokan nem elégednek meg azzal, hogy azért szeressék, ami, hanem önmagukat, az embert keresik benne.

Persze valamilyen szinten ez természetes, mert a saját érzéseinkből, érzelmeinkből a legegyszerűbb kiindulni, hiszen azokat ismerjük. De a kutya nem ember! Szerencsére.

Meggyőződésem, hogy tudnak gondolkozni, nem csak a környezet ingereire adott válaszok irányítják őket, azonban távolról sem úgy, mint ahogy az emberek. Igen, sokszor megértik a hangsúlyunkból, az ismert vezényszavakból, a hangulatunkból, a testtartásunkból, hogy mit szeretnénk, de hiába intézünk hozzájuk összetett mondatokat, mert más nyelvet beszélnek, mint mi. Egy olyan nyelvet, amiben sokkal nagyobb a mozdulatok, a mimika, a testjelek, a tekintet és a ráérzés szerepe, mint a hangoké. A kutyákat nem tudjuk körmondatokba foglalt észérvekkel meggyőzni, inkább próbáljuk az ő nyelvükön! Nem mondom, hogy én nem szoktam Lizához beszélni, de nem várom el tőle, hogy értse, amit mondok. És hiába néz érdeklődve, tudom, hogy teljesen mást fog fel és nem a szavaim értelmét.

Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a kutyában rengeteg ösztön munkál! Ezek ugyanúgy a szerves részei, mint hogy cukin pacsit ad, vagy hanyatt dobja magát, amikor simogatjuk, hogy elérjük a pocakját is. Nem tehetjük meg, hogy nem veszünk erről tudomást, és csak a dögönyözhető szőrgombócot vagyunk hajlandóak meglátni. Mert ez is a kutya, az ösztönössége is hozzá tartozik, ettől lesz olyan nagyszerű, amilyen.

Természetesen ezeknek az ösztönöknek lehet valamilyen formában gátat szabni, hiszen roppant élhetetlen lenne a világ, ha a kutyák szabadon rohangászva vadászhatnának a szomszéd Cirmire, de attól még, hogy nem mindenhol engedjük érvényesülni, ez az ösztön jelen van, és kötelességünk biztosítani a kutyánknak, hogy valamilyen formában levezethesse.

Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és boldog életet tudjuk biztosítani kedvencünknek, nagyon fontos, hogy igazán ismerjük őt. Egy kutyának nem csak babusgatásra és finom falatokra van szüksége! A kutyánkat nem érdekli, hogy milyen mintájú nyakörv van rajta, vagy a ráadott ruha megy-e a gazdája kabátjához, vagy a standard előírása szerint van-e nyírva a szőre tizedmilliméter pontossággal. Ezek csupán olyan dolgok, amik minket érdekelnek! Én is vettem neki csini csajos nyakörvet, de a saját kedvemért és nem az övéért, nagyon fontos, hogy ne keverjük össze a kettőt!

Ő szaladgálni szeret, más kutyákkal játszani, új dolgokat tanulni, kirándulni, sportolni, nyugodt, biztos helyen aludni, rendszerben élni, háborítatlanul pihenni. Naná, hogy szeret a gazdájával lenni, de önmagában a kanapén együtt heverészés nem elégíti ki az összes igényét. 🙂 És igen, szeret enni is, ha rajta múlna, addig enne, amíg szét nem pukkan, de ennek következményeivel nincs tisztában. Elhízni, nehezen mozogni, mindenféle betegségben szenvedni egyik kutya sem szeretne, csak nem látják az összefüggést, de szerencsére mi igen – gondolkozzunk előre!

Azért szeressük a kutyánkat, ami és úgy, ahogy neki jó, ne azért, aminek mi szeretnénk látni és úgy, ahogy nekünk kényelmes!

Írta: Száraz Kata, a Gondos Gazdik szakértő csapatának kutyaoktató tagja