Természetesen sok szakkönyv, kiképző és internetes tanácsadó fórum riogatja a derék gazdikat vagy gazdijelölteket a kutya elkényeztetésének „veszélyeivel” – azt sugallva, hogy ahol a kutya „viseli a nadrágot”, ott előbb-utóbb feje tetejére áll a ház. A pórázt folyton húzó, a hazatérő gazdára felugráló, a kanapét és ágyat saját birodalmának tekintő eb példája ismerős lehet mindazoknak, akik hallottak már a gazda következetlenségének és engedékenységének lehetséges következményeiről. Itt ezért nem is ezekről írunk majd, hanem egy olyan kutatásról, ahol arra voltunk kíváncsiak, vajon a gazda engedékenységének, a kutya követelőzővé válásának lehet-e köze olyan közismert probléma-együtteshez, mint a szeparációs szorongás.

Amikor a kutya nagyon nem szeret egyedül maradni

A szeparációs szorongásként ismert, igen gyakori tünetcsoport kutyáknál akkor jelentkezik, ha a gazda egyedül hagyja a kutyát otthon, vagy bármely egyéb helyen otthagyja hosszabb-rövidebb ideig az állatot. Amelyik kutya nehezen viseli ezt, változatos módon jelezheti ezt: izgatottan lohol föl s alá, felugrál a bútorokra, sokszor és csillapíthatatlanul hallatja hangját, rosszabb esetben kárt tesz a házban, ajtóban, bútorokban… Nagy általánosságban a fenti viselkedések hátterében valamilyen félelmi reakciót feltételeznek, amit a gazda távolléte, illetve a kutya egyedül maradása vált ki. Ennek valószínűségét mi sem kérdőjelezzük meg, azonban az ELTE Etológia Tanszékén végzett kísérleteink során egy új kiváltó tényező szerepére is kíváncsiak voltunk – ez pedig a kutya frusztrációs reakciója.

Frusztrált ebek

Általában véve frusztráció akkor jelentkezik, ha valaki hozzászokott valamiféle (kellemes) esemény bekövetkeztéhez, és az egyszer csak elmarad, amikor pedig számítottunk rá. Emberek és állatok, így kutyák körében is eltérő lehet az adott egyed frusztrációs küszöbe, ami azt jelenti, hogy egyesek sokkal könnyebben tanújelét adják a frusztráltságuknak, mint mások, miközben a környezetükben nagyjából hasonló események zajlanak. Mi vezethet kutyák esetében ilyen frusztrációs helyzethez? Például ha az eb megszokta, hogy könnyedén megkaphat bármit a gazdától, csak „nyomulnia kell” egy kicsit. Például állhatatosan bámulni az asztalnál az étkezőket, esetleg felágaskodni egy csöppet… és máris jön a porció.

Hasonló módon elképzelhető még számos olyan szituáció, ahol a kutya több-kevesebb ácsingózás árán eléri, hogy az áhított dolog megtörténjen (kimehessen, bejöhessen, játsszon vele a gazda, felugorhasson stb.). Ha pedig mégsem úgy zajlik minden, ahogy a kutya szeretné, jöhet a frusztrált magatartás (amit sokan egyszerűen „hisztinek” neveznek). Most pedig gondoljunk bele, mi lehet még olyan rendkívül fontos egy kutya számára, hogy ennek hiánya heveny frusztrációt váltson majd ki belőle? Bizony, maga a gazda jelenléte olyan „jutalom” a kutyák többsége számára, hogy nyugtalanok, idegesek lesznek, ha otthagyjuk őket. Természetesen az ebek nagyobbik része azért nem bontja le ilyenkor a lakást, de azért sokan reagálnak nem éppen szívderítő módon. Vajon e jól ismert tüneteket a félelem és szorongás, vagy inkább a frusztráció (avagy „hiszti”) okozza inkább?

Kísérletes megközelítés

A kutya szeparációs magatartását a kutatók általában vagy kérdőívvel (ahol a gazda írja le az általa tapasztaltakat), vagy valamilyen teszttel igyekeznek leírni. A teszt során a kutyát rövidebb időre elválasztják a gazdától, és megfigyelik, miként viselkedik eközben az eb. Az Etológia Tanszéken nemrég már sikerült kimutatni, hogy azok a kutyák, amelyekről a gazda azt állítja, szeparációs problémái vannak, egy mindössze háromperces izoláció során jellegzetes hangadásukban különböznek a gazda szerint nem problémás társaiktól. A szorongó ebek ugyanis sokkal inkább nyüszítenek ilyenkor, szemben a különválást általában jól viselő egyedekkel, amelyek nem, vagy csak ritkán nyüszítenek ilyen helyzetekben. Érdekes módon ebben a kísérletben nem találtunk eltérést a szeparáció alatti ugatásokban – vagyis mindkét csoportban (problémás és problémamentes) ugyanolyan valószínű volt, hogy ugatni fognak a kutyák.

Újabb vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, vajon a szeparáció során tapasztalható hangadás (ugatás vagy nyüszítés) függ-e attól, hogy a gazda mennyire engedékeny általában véve a kutyával, illetve attól, hogy a kutya mennyire „rámenősen” követel különféle „juttatásokat” (pl. ételt) magának. Ezekre a tényezőkre egy kérdőív segítségével derítettünk fényt, majd mindezt összevetettük a már említett rövid szeparációs teszt közben tapasztalható hangoskodással. Eredményeink igazolták, hogy az egyedül hagyott kutya viselkedését nemcsak a félelem, hanem jó eséllyel a frusztráció is motiválhatja.

Ne hagyj itt, mert frusztrált leszek!

A kérdőíves adatok alapján „engedékeny” gazdák (akiknél szinte mindig a kutya akarata érvényesül) kutyái nagyobb eséllyel ugattak, amikor egyedül maradtak, mint a nem lekenyerezhető, „nem-engedékeny” gazdák kedvencei. Ugyancsak ez volt a helyzet a rámenősen élelmet kunyeráló kutyákkal – ők is élénken tiltakoznak, ha egyedül hagyják őket. A gazda távollétében inkább nyüszítő ebekről viszont ismét az derült ki, ők azok, akiket a gazdák leginkább szorongónak jelöltek. Vagyis mindennek az a tanulsága, hogy ha egy kutya hozzászokik a gazda engedékenységéhez, ahhoz, hogy esetleg egy kis hisztivel (aminek része az ugatás is) megkaphatja az áhított kedvezményeket, akkor az egyedül maradás is frusztrálttá fogja tenni az állatot. Ez ugyanis az a szituáció, amikor a gazda sokszor nem jön vissza, akárhogy is követelőddzön a kutya – vagyis az addig jól működő „nyomulás” nem működik többé. A szeparációra frusztrálttá váló kutya viselkedése első pillantásra nagyon emlékeztet a szorongó ebekére, azonban például a hangadási viselkedés alaposabb vizsgálatával különbséget tehetünk a kettő között: a szorongó, rettegő egyedek inkább nyüszítenek, míg a hisztiző, akaratos ebekre az ugatás lesz jellemző.

Írta: Pongrácz Péter, a Gondos Gazdik szakértő csapatának etológus tagja