Szénhidrátoknak nevezzük azokat a szerves vegyületeket, melyek a növényi fotoszintézis során szénből, oxigénből és hidrogénből keletkeznek. Legkisebb egységeik, a cukrok után ezeket a vegyületeket szaharidoknak nevezzük (görög eredetű szó, édeset jelent); felépítésük alapján 3 nagy csoportba soroljuk őket: monoszaharidok (pl. glükóz, fruktóz; tovább már nem bonthatók), di- és oligoszaharidok (pl. szaharóz, laktóz; kettő vagy néhány egységre bonthatóak) és poliszaharidok (pl. cellulóz, keményítő, glikogén; számtalan monoszaharid egységből álló óriasmolekulák.) Funkciójuk szerint energiaforrásként szolgálnak a sejtek számára (glükóz), tartalék tápanyagot képeznek (keményítő, glikogén) vagy a növényi sejtek falát alkotják (cellulóz).

Az állati szervezeten belül ellátott funkcióik szerint is csoportosíthatjuk őket, mégpedig emészthető és emészthetetlen szénhidrátokra. Az előbbi csoportba tartoznak az egyszerű cukrok és a keményítő, ezek fel tudnak szívódni a bélből, és energiaforrásként tudnak szolgálni. A másik csoport tagjait nevezzük diétás vagy prebiotikus rostoknak, egy részük oldható, a vastagbélig változatlan formában jut el, majd ott hasznosul a bélflóra által, más részük oldhatatlan, ezek segítenek a táplálék bélen belüli továbbhaladásában, a bélsár végleges formájának kialakításában, a székrekedés megelőzésében.

Gyakran felmerülő kérdés, hogy hogy kerül egy húsevő állat eledelébe gabona vagy zöldségfélék, hiszen ha húsevő, akkor minden bizonnyal csak húsból (fehérjéből) tudja fedezni a szükségleteit, és nem szénhidrátokból. Oszlassunk el azonban ezzel kapcsolatban néhány tévhitet!

Először is nézzük kedvenceink emésztési sajátosságait. Az igaz, hogy mind a kutya, mind a macska húsevő, a fogazatuk, különösen a cicáké elsődlegesen ehhez alkalmazkodott, de mindkét faj rendelkezik a szénhidrátokat emésztő enzimmel, az amilázzal, melynek segítségével az eledel megfelelő módon előkészített (feltárt) keményítő tartalmát is hasznosítani tudja. Többek között például ez a tulajdonság különbözteti meg a háziasított kutyát a farkastól, illetve a mindenevőkéhez hasonlóan meghosszabbodott béltraktusa. Ezek a változások segítették az évezredek során, hogy az ember által számára biztosított vegyes összetételű táplálék is megfelelően biztosíthassa az élettani szükségleteit. A macskák ugyan kisebb mértékben, de szintén képesek a növényi eredetű összetevők hasznosítására, számukra nem csak tápanyagként, hanem rostforrásként is különösen fontos ezek fogyasztása, gondoljunk csak arra, hogy például többek között ezek segítségével tud megszabadulni a mosakodás során lenyelt szőrlabdáktól. Fontos megjegyeznünk továbbá, hogy az életfenntartáshoz és fejlődéshez szükséges energiát mindkét faj fehérjéből és zsírokból is képes hatékonyan előállítani, de ugyanezen anyagokat használja fel a saját szervezete építéséhez, regenerációjához is, ami nem csak alapanyag-, hanem energiaigényes folyamat is.

A következő, amit jó, ha tudunk, hogy a szénhidrátok bontásából származó többletenergia hatékonyan segíti az állat energia-raktárainak feltöltését, illetve hogy amennyiben ezt a plusz energiát biztosítjuk kedvencünk számára, a táplálékban lévő fehérjét nagyobb mértékben és hatékonyabban tudja regenerációra és fenntartásra, vagy fejlődésre fordítani. Nem mellékes továbbá, hogy kedvenceink esetében is a szénhidrátok bontásából származó glükóz szolgál elsődleges energiaforrásként az idegsejtek (pl. agy) számára.

Jó tudnunk azt is, hogy az eledelekben lévő szénhidrát nem csak gabonákból származhat, hanem egyes zöldségfélék és különféle malomipari termékek, ill.növényfeldolgozás során keletkező termékek is forrásaként szolgálnak. Ez utóbbiak közül legismertebbek a rostforrásként szolgáló korpafélék, borsóhéj, cukorrépapép vagy a cikória. Ezen rostok egy része oldhatatlan, pl. a cellulóz; a bélen végighaladva nagy mértékben hozzájárulnak például a bélsár kialakításához. Más részük vízben oldható, úgynevezett prebiotikus rostok vagy frukto-oligoszacharidok (FOS), melyek táplálékként szolgálnak a vastagbélben a normál bélflórát alkotó baktériumok számára, illetve ezen baktériumok a rostok bontása során olyan rövid szénláncú zsírsavakat állítanak elő, amelyek szintén elengedhetetlenül fontos energiaforrásai számos szövetnek a szervezetben.

Végül, de nem utolsósorban nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy a száraz eledel előállítása lehetetlen a szénhidrátok nélkül, hiszen a gyártás során a szemcse a formáját, állagát a keményítő segítségével éri el (extrudálás). Ez a technológia teszi lehetővé az állandó minőségű és beltartalmú, biztonsággal hosszan eltartható és biztonságosan etethető eledel előállítását négylábú kedvenceink számára.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy kedvenceink számára előnyös hatásokkal bír eledelük szénhidráttartalma, amennyiben azt a megfelelő formában, mennyiségben és összetételben biztosítjuk. Biztosítja számukra a test felépítéséhez, regenerációjához és az agy működéséhez szükséges, könnyen felhasználható energiát, ellátja emésztőrendszerüket az egészséges működéshez szükséges diétás rostokkal és segít fenntartani a megfelelő emésztési ritmust. Válasszunk mindig kutyánk méretének, életkorának illetve speciális igényeinek megfelelő eledelt, így biztosak lehetünk benne, hogy az ideális összetételű táplálékot biztosítjuk számára a szénhidráttartalom tekintetében is!

Írta: dr.Márton Kinga, állatorvos, a Gondos Gazdik szakértő csapatának tagja