Gondolom, valami ilyesmi logika mentén gondolkoznak azok, akik élő állatot adnak ajándékba, de ez egy több sebből vérző, rossz ötlet.

Egyrészt: mi van, ha az, aki kapja, egyáltalán nem is akart kutyát? Mi van, ha akart ugyan, de nem ilyet? Mi van, ha akart és tulajdonképpen ilyet is, de máshonnan? Vagy más korút, vagy csak fél év múlva, és így tovább. És ez csak pár „ha” a lehetséges sok közül.

Nem is csoda, hiszen kutyát 10-15 évre vállal az ember, ezért célszerű a döntést alaposan megfontolni és nem engedni, hogy más hozza meg helyettünk. Én bizony egyáltalán nem örülnék, ha valaki egyszer csak beállítana hozzám egy kiskutyával, még ha a legtündéribb babavizsla lenne is. Azon túl, hogy jelenleg olyan kényelmetlen helyzetbe hozna egy kiskutya, amit magamtól nem vállalnék, ha új kutya választására adnám a fejem, mindenképp személyesen szeretném sok kölyök közül felkutatni azt, akinek a temperamentuma, jelleme meg a cuki kis kölyökfeje megtetszik.

Fontos észben tartanunk, hogy egy kutya bizony egy csomó feladattal és elkötelezettséggel jár! Pláne egy kölyök: a kezdeti időszakban nem szobatiszta, rág, nem ismeri a szabályokat, vagyis igencsak sokat kell vele foglalkozni. Arról nem is beszélve, hogy komoly költségvonzata is van: etetés, állatorvos, felszerelések, stb.

Egy szó, mint száz, ha kutyával szeretnénk meglepni valakit, az legyen plüssből, esetleg porcelánból, gusztus dolga.

Kicsit más a helyzet, amikor olyasvalakinek adunk kutyát, aki szeretne, de saját maga valami miatt nem tudja beszerezni – gondolok itt az idősebb rokonokra és a gyerekekre. Ilyenkor is fontos, hogy kiderítsük, mire is vágyik az illető, de a küllemre vonatkozó szempontoknál lényegesen hangsúlyosabbnak kell lennie a habitusra vonatkozóaknak! Célszerű azt is számításba vennünk, hogy mennyire kell majd kivennünk a részünket a négylábú gondozásából.

Idős, esetleg már gyengébb emberek esetében mindenképpen gondoljunk arra, hogy egy erős, energikus kutyával valószínűleg nehezen bírnak el. Nagyon disszonáns párosok születhetnek így, ami sem az ebnek nem jó,  aki rohangálna, játszana órákat, sem a gazdájának, aki próbálja féken tartani. Egy nyugodt, kisebb mozgásigényű kutyus ellenben kiváló társa lehet nyugdíjas hozzátartozónknak.

Szintén fontosnak tartom az új jövevény korának megfontolását, hiszen egyikünk sem lesz fiatalabb. Egy 5-6 éves kutya még bőven ereje teljében van, érdemes ezzel tisztában lennünk, amikor hazaviszünk a 75 éves anyukánknak egy 8 hetes kölyköt. Egy higgadtabb, felnőtt kutyussal talán jobban járnánk ebben az esetben. Ha igazán gondosan szeretnénk eljárni, akkor bizony abba az egyáltalán nem kellemes helyzetbe is bele kell gondolnunk, hogy mi lesz a négylábúval, ha esetleg a gazdája valamilyen okból nem tud róla megfelelően gondoskodni.

Az előzőnél talán még sokkal ingoványosabb terep, amikor a szülők a gyereküknek vesznek kutyát, főleg ha ez hirtelen ötlettől vezérelve történik. Mert Petike már hónapok óta könyörög egy kutyáért és megígérte, hogy sétáltatja, meg eteti és a héten három ötöst is kapott, és a piac előtt pont nagyon helyes szőrpamacsokat árulnak egy csomagtartóból ötezerért. Na, pontosan azok a történetek szoktak rosszul végződni, amik így kezdődnek.

Nagyon sok gyerek szeretne kutyát és kérlelik a szüleiket érte, de nem véletlen, hogy a szülők hozzák meg a gyermekeik helyett a döntések nagyobb részét. Egy kutya beszerzése pedig igencsak komoly elhatározás, hiszen teljesen megváltoztatja az emberek hétköznapjait. Feltéve, ha nem a kert végébe kikötve tartjuk és naponta csak annyit látjuk, amíg elé tesszük az ételét, de ilyen körülmények közé amúgy sem való kutya!

Egy 8-10 éves gyerektől nem várható el, hogy ilyen jelentős, sok kötöttséggel is járó, hosszú távú elkötelezettséget felelősséggel vállaljon. Hiszen egy gyerek általában nincs tisztában azzal, hogy mennyi idő, energia és pénz egy kutya tartása! Még ha beszélgetünk is vele erről, akkor sem biztos, hogy a gyakorlatban el tudja képzelni, ráadásul öt-tíz év alatt is rengeteget változik. Egyáltalán nem jellemző, hogy 10-15 éves távlatokban gondolkozzon és ez teljesen természetes.

Félreértés ne essék, szerintem nagyon jó hatással van a gyerekekre, ha kutyával együtt nőnek fel, rengeteg hasznos dolgot lehet belőle tanulni. De nagyon fontos, hogy a szülőnek kell vállalnia a felelősséget! Igen, vannak olyan gyerekek, akik nagyon elkötelezettek és tényleg szinte teljes egészében egyedül gondját viselik a négylábújuknak, de tapasztalatom szerint ez a ritkább. Ezért aztán, ha valaki a gyermekének szeretne kutyát venni, számoljon azzal, hogy a vele járó feladatokat bizony magának veszi, akkor nem érheti kellemetlen meglepetés.

Tartsuk szem előtt: A kutya nem pulóver, nem lehet visszavinni, ha nem tetszik vagy rossz a méret.

Írta: Száraz Kata, a Gondos Gazdik szakértői csapatának kutyaoktató tagja