Tornóczky Anita több mint 10 éve foglalkozik kutyákkal. Magyarország egyik legkeresettebb kutyaviselkedési terapeutája, kutya habilitációs tréner, állatvédő. A saját otthonában több, mint 200 kutyának segített már, emellett több ezer állat megmentésében vett részt.

Nehéz kérdés, hogy ki az Igazi, a nagy Ő, vagy ahogy az állatvédők nevezni szokták; az álomgazdi. Fontos szerintem az is, hogy egy-egy embernek milyen az álomkutya. Ezt is fel kell tudni mérni, amikor választunk.

Kezdjük ott, hogy amikor megszületik az elhatározás, hogy kutyát szeretnétek, nézzétek meg, miért. Ha „csak” társnak, a cica is kiváló választás, hiszen nem kell sétáltatni, nem ugat, nem rágja szét a papucsot, és a gyerek vele is megtanulja a gondoskodást. Sőt, a gyereknek lehet, hogy elsőre egy tengerimalac a legjobb, hogy megértse, milyen felelősséggel, feladatokkal jár az állattartás. Félre ne értse senki, egy malac vagy egy cica is nagy felelősség, csak kevesebb a napi elfoglaltság vele.

Ha viszont tényleg kutyát szeretnél, gondold végig, fel vagy-e arra készülve, hogy 12–18 évig lesz egy 3-4 éves gyereked, akit nevelni kell, aki néha megbetegszik, akivel játszani kell, sétálni, etetni. Társat választasz, aki veled és a családoddal fog élni, így fontos, hogy mindenki értsen egyet azzal, hogy bővül a család.

Amennyiben megvan az elhatározás és biztosak vagytok abban, hogy tudjátok biztosítani a megfelelő ellátást, körülményeket és foglalkozást, akkor jön az, hogy milyen kutyát válasszatok, mekkorát, milyen mozgásigényűt. Fontos, hogy lássátok, mi a kutya igénye, és ti mit tudtok nyújtani neki. Az örökbe fogadható kutyákról is tudnak a jobb menhelyeken ilyen információt adni, és sokszor azért a keverékeken is látszik egy-két fajtajelleg, ami iránymutató. Ezek ismeretében válasszátok ki a megfelelő egyedet. A méret nem jelent semmit, sokszor a kis apró jószágok a legpörgősebbek, miközben a nagy, ötvenkilós dog istenien elszunyókál a kanapén.

Honnan válasszunk? Szívem szerint azt mondanám, fogadjatok örökbe, de természetesen van még egy út: vásárolni, lelkiismeretes tenyésztőtől.

Azt szögezzük le, hogy ingyen kutya nincs. A menhelyek rengeteget dolgoznak, költenek arra, hogy az a kutya, akit Te örökbe fogadsz, jó egészségben kerülhessen hozzád és Te is költesz majd rá.

Olcsó kutya sincs, mert akit 30 ezerért veszel csomagtartóból, az a végén nagyon drága lesz. A szaporítókat nem a fajta nemesítése, jobbá tétele érdekli, hanem csak elletik szűrés nélkül a kutyusokat, a tartási körülmények, a kutya további sorsa nem izgatja, csak a mennyiség, a haszon. Szóval lehet kapni beteg, alulfejlett, genetikailag problémás cuki kiskutyákat olcsón, akik lehet, hogy három nap múlva meghalnak parvoban, lehet, hogy kétévesen kell majd elaltatni, vagy műttetni egy genetikai betegség miatt, vagy ha szerencséje van a vásárlónak, akkor csak az derül ki, hogy a yorkie igazából egy tacskókeverék.

Egy jó kutya drága, mert az anya két évente ellik, mindkét szülő szűrve van, figyelnek az anya táplálására, egészségére. Egy olcsó kutya anyukája először 7-8 hónaposan ellik, aztán menetrend szerint félévente. Ki sem fejlődik rendesen, de már a szervezetének új életek „gyártására” kell koncentrálnia. Aztán egyszer csak kimerül, ha megéli, 6-8 évesen kidobják, agyonütik, vagy leadják, mert már nem tud elleni. Az ő cuki kölykét veszed meg olcsón, egy csomagtartóból, egy ismeretlentől, miután kinézted a hirdetési oldalon… mert a gyerek úgy szeretné, de drágábbra nem telik. Akkor fogadj örökbe, de ezt ne támogasd!

Ha kiválasztottátok a kutyust, korfüggő, hogy milyen oltások kellenek még neki, de a veszettség évente kötelező. Én mondjuk kötelezővé tenném a kölyökkori kombináltakat is. Amíg ezek nincsenek meg, felelős gazdi nem viszi utcára, futtatóba a kölyökkutyust, és az állatorvosnál sem teszi le a földre.

Egy felelős gazdi kutyájának négy kölyökkori oltása van, azon kívül pedig minden évben, a kötelező veszettség ellenivel kap egy emlékeztetőt is. Nyilván a kutya és a gazdi sem rajong a szurkálásokért és nem is olcsó, de felelős gazdiként meg kell próbálni minden kórságtól megvédeni kedvenceinket, amiknek a nagy részébe akár bele is halhatnak. A parvo és szopornyica borzasztó szenvedéssel jár és 70%-ban, a leggondosabb orvosi ellátás mellett is, az állat elhullásával végződik. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen kórházi kezelésnél mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, még akkor is, ha a kutyánk nem élte túl. A megelőzés néha kidobott pénznek tűnik, de ne sajnáljátok!

A kullancsok ellen is van ezerféle védelem, amivel az általuk terjesztett betegségeket meg lehet előzni, jobb, mint utána sírva infúzióra hordani kedvencedet.

A gazdák néha felelőtlenek, mondják, hogy velük úgysem történik ilyesmi: “Egész életemben volt kutyám, sosem voltak betegek”. Az valamiért soha nincs kinn a közösségi oldalakon, hogy „nem akartam kullancs elleni szerre költeni, babesiás a kutyám, nyolcvanezer a számla, és lehet, hogy meghal”.

A másik sarkalatos kérdés az ivartalanítás. Sokan azt is felesleges pénzkiadásnak tekintik és sok ember ódzkodik is ettől, mert valamiféle csonkításnak tekinti. Az igazság az, hogy éveket adhatunk ezzel a jelentéktelen műtéttel a kutyának, a szaporító szervek jó néhány megbetegedése ugyanis megakadályozható az ivartalanítással. Sajnos még az a hiedelem is élénken él, hogy a szuka kutyáknak egyszer elleniük kell, ami tényleg minden tudományos alapot nélkülöz. Sőt! Még az első tüzelést sem kell megvárni. Több fejlett országban a prepubertás, azaz az ivarérést megelőző ivartalanítás már mindennapos a kutyák és a cicák esetében is.

Az etetés mind a kutya egészsége, mind a költségek szempontjából kiemelten fontos kérdés: törekedjünk arra, hogy jó minőségű, megfelelően kiegyensúlyozott étrendet biztosítsunk kedvencünknek. A mozgatás és a játék fontosságát sem lehet eleget hangsúlyozni: hiába tudnak a kutyák együtt játszani, és hiába nagy a kert, igénylik a sétát, a napi szintű ingereket és a gazdis játékot.

Sorolhatnám még naphosszat, mitől lesz jó gazdi valaki, de nyilván mindenki mástól. Ezek az alapok szerintem. Remélem, nem vettem el senki kedvét a kutyázástól, de ezeket mindenkinek tudni és mérlegelni kell és akkor senki sem csalódik, sem a kutya, sem a gazda.

Én hiszek abban, hogy minden kutyára vár az igazi Gazdi, és mindannyiótokra vár az igazi Kutya, és elhihetitek, nem fogtok tévedni, mert az a semmihez sem hasonlítható fény ott fog ragyogni a szemében és a szívetekben!

Írta: Tornóczky Anita